„Usztasa” változatai közötti eltérés

Vezetőjük a [[második világháború]] végéig [[Ante Pavelić]] (vezér = [[poglavnik]]) volt. [[Olaszország]]tól táborhelyeket, védelmet és pénzügyi támogatást kaptak, emellett a [[magyar kormány]] és később a [[náci Németország]] is támogatta őket. Hamarosan [[terrorcselekmény]]eket kezdtek végrehajtani a királyi Jugoszláviában. Legnagyobb akciójuk az ún. [[Lika-felkelés]] volt Dalmáciában (ezután alakították meg egyik bázisukat Jankapusztán), illetve [[Sándor király]] megölése volt 1934. október 14-én [[Marseille]]-ben. [[Olaszország]]ban a merénylet után letartóztatták az [[usztasa vezérkar]]t, de kiadatásukat megtagadták, majd néhány hónap után szabadlábra helyezték őket. A [[II. világháború]] idején a náci barát ún. Független Horvát Államot (Nezavisna Država Hrvatska) alapították meg (1941. áprilisa) Ante Pavelić vezetésével. Már az első hónapokban megkezdődött a horvátországi és a bosznia-hercegovinai szerbek tömeges koncentrációs táborokba (Jasenovac, Jadovno, Glina, Prebilovci, Stara Gradiška, Nova Gradiška stb.) hurcolása és kegyetlen legyilkolása. Egyes becslések szerint közel egy millió szerb és tízezer zsidó civilt mészároltak le a mai [[Horvátország]], illetve [[Bosznia-Hercegovina]] területén. A Független Horvát Állam létrehozásában a horvát [[Római-Katolikus Egyház]] is kivette részét. Alojzije Stepinac Horvátország prímása áldását adta Ante Pavelić kormányára és tevékenységére. A szörnyűségekben tevékenyen részt vettek a hírhedt, főként hercegovinai horvát ferences-rendi barátok is. Az 1991-1995. [[délszláv háború]]ban a [[horvát]] a szabadcsapatokat nevezték így, akikhez több vérengzés és erőszakos cselekmény köthető.