„Tornyai János Múzeum” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
7. sor:
== A gyűjtemény története ==
 
Kiss Lajos szorgos munkája révén a múzeum gyűjteménye adományozások, vásárlások révén gyarapodott, mindig kinőtte korábbi helyét, újabb és újabb nagyobb helységeket kellett bérelni a gyűjtemény számára. [[1912]]-ben a szorgalmas néprajztudós, Kiss Lajos a [[Józsa András Múzeum]]tól kedvezőbb ajánlatot kapott, s Nyíregyházára költözött. Ez már figyelmeztető jel is volt a város számára, 1914-ben állami támogatással megvásárolták a Imre József-féle emeletes házat a múzeumnak. Megoldódott a múzeum gyűjteményének raktározása és őrzése, Kiss Lajos távozásával azonban a múzeumi tárgyak gyűjtőmunkájának lendülete megtört. Másod-, harmad állásban a városházi kistisztviselők voltak megbízva a múzeum vezetésével.
[[Kép:Hódmezővásárhelyi gondolkodószék, Szüts Pálé, 1800, Néprajzi Múzeum, Budapest.jpg|thumb|right|Hódmezővásárhelyi "gondolkodó szék" (a családfő részére), Szüts Pálé, ([[1800]])]]
Első szakszerű néprajzi kiállításukat [[1928]]-ban nyitották meg a nagyközönség számára. Néprajzi gyűjteményük helyi népművészeti alkotásokban gazdag. A [[18. század]]tól a fából készített vásárhelyi bútorok fafaragásai és színes festése tett szert hírnévre, a [[19. század]]tól a fazekas mesterség lendült fel a városban, a [[19. század]] második felében 240 „tálas” mester dolgozott Hódmezővásárhelyen. A tiszántúli hímzés hódmezővásárhelyi darabjai is egyedi jellegzetességgel bírnak, melyek közül a szőrhímzésű párnavégek a legismertebbek.
 
Újabb lendületet adott a múzeum fejlődésének Banner János, régész, egyetemi tanár vezetésével indított másfél évtizedes (1929-1944) régészeti feltárások sorozata a hódmezővásárhelyi régióban. A város 1000 pengőt biztosított a munkálatokhoz. A régészeti[[régészet]]i kutatások helyei Nagysziget, Kökénydomb, Szalkahát, Kotac-part, Nagyrét, Gorzsa. Ezen helyekről került elő a magyarországi [[neolit]]ikum mintegy 40 ezer darab múzeumi tárgyat számláló lelete. Itt található a legtöbb vidéki neolitikus (újkőkori) anyag. Magukénak mondhatják az egyetemes kultúra értékei közt is számon tartott [[Kökénydombi Vénusz]]t, a Gorzsai Vénusz szobrot, egy neolitikus oltárt és a szikáncsi aranylelet. Az 1400 darabos gorzsai aranylelet [[1963]]-ban került elő, külön kiállítás keretében ekkor mutatták be a közönségnek.
 
[[1934]]-ben a városi értelmiségiek egy része megalakította a Tornyai János Társaságot, s megünnepelte Tornyai János alkotói munkásságának 50. évfordulóját, gyűjteményes kiállítást rendeztek tiszteletére. Az idős mesternek 100 pengős életjáradékot szavazott meg a város vezetése. Tornyai János annyira meghatódott szülővárosa e gesztusain, hogy a tulajdonában levő festményeit és grafikáit a múzeumra hagyományozta, mintegy 400 festményt és 400 grafikát, ma is ez a hagyaték képezi a képzőművészeti gyűjtemény alapját.
21. sor:
Az [[1951]] óta rendszeresen megtartott ''Vásárhelyi Őszi Tárlat'' elindítója Galyasi Miklós volt a körötte élő művészekkel, [[Kurucz D. István]] és [[Almási Gyula]] festőkkel, [[Szabó István]] szobrásszal). Galyasi tevékenységének köszönhető, hogy jeles vásárhelyi művészek visszatelepültek a városba (Németh József, Kajári Gyula, Szalay Ferenc, Végvári Gyula, Fekete János). A Vásárhelyi Őszi Tárlat főleg a helybeli képzőművészeknek jelentett bemutatkozási lehetőséget, de nem volt ez mereven alkalmazva, bemutatkozhatott itt [[Kondor Béla]] is, aki az [[1950-es évek]]ben nem állíthatott ki Budapesten. [[Vallauris]]sal való testvérvárosi kapcsolat révén [[1963]]-ban [[Pablo Picasso]] kiállítást (grafika, kerámia) is rendeztek a Tornyai János Múzeumban. A [[zenta]]i múzeummal is folyamatos a kapcsolat (kivéve a délszláv háború időszakát), cserekiállításokat rendeznek.
 
1961-1991-ig Dömötör János, művelődéstörténész, művészeti író igazgatta a Tornyai János múzeumot, sikerrel szervezte új kiállító helyek megnyitását. Igazgatásának idején sokat tettek az Erzsébet úti Papi szélmalom megmentéséért, [[1974]]-től létrehozták a [[Csúcsi Fazekas-ház]] kiállítóhelyet, [[1975]]-ben a [[Kopáncsi tanyamúzeum]]ot, mindezek Hódmezővásárhely régi mesterségeit és hagyományos életformáját mutatják be. Szintén az ő igazgatása alatt nyílt meg az [[Alföldi Galéria]] [[1985]]-ben, ezen utóbbi a lépéssel több lehetőség nyílt a kortárs művészeti alkotások gyakoribb bemutatására. A vásárhelyi és alföldi művészeken kívül a mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola munkásságának rendszeres bemutatására is sor kerülhetett. Évi rendszerességgel ismétlődő esemény a [[MKISZ]] kerámia szakosztályának szimpóziuma és kiállítása és a MKISZ Csongrád megyei szervezetének seregszemléje.
 
Összefoglalóan néhány fontos adat a múzeumi gyűjtemények múzeumi tárgyait illetően, [[régészet]]i anyag 55 ezernél több, a [[néprajz]]i anyag mintegy 8 ezer, a [[képzőművészet]] 4000 felé közeledik, a helytörténeti anyag 6 ezernél több tárggyal van képviselve. A múzeum szakkönyvtári állománya meghaladja a 8 ezer kötetet, s igen figyelemre méltó a [[fényképészet|fotótár]], amely 2 ezernél több fotót tartalmaz, s ugyanennyi diát. Külön említésre méltó a fotótár Phohn kollekciója, amely 1645 db. nagyméretű (18 x 24, 13 x 18 cm), a [[19. század|19]].-[[20. század]] fordulóján készített üvegnegatívból áll.<ref>Az adatok 2002-ből származnak, l. ''A hagyomány szolgálatában'' i.m. 190. o.</ref>