„Ligatúra” változatai közötti eltérés

322 bájt hozzáadva ,  14 évvel ezelőtt
Bevezető stílusának javítása, új kép, táblázatból az IPA ligatúrák eltávolítása, táblázat úsztatása bal oldalon.
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
a (→‎Unicode: Apróbb korrekciók)
(Bevezető stílusának javítása, új kép, táblázatból az IPA ligatúrák eltávolítása, táblázat úsztatása bal oldalon.)
{{egyért2|tipográfiai jelentésről|Ligatúra (egyértelműsítő)}}
[[Kép:LigaturesPostillaForewordHun16thCentury.svgjpg|thumb|right|200px|Ligatúrákß, ſt, fi, ſſ ligatúrák egy régi magyar szövegben]]
 
A '''ligatúra''', magyarul ''ikerbetű'' nyomdászati szakkifejezés.
 
Két vagy több [[betű]] egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti, különösen régi kéziratokban és az [[ősnyomtatvány]]okban volt gyakori. A [[középkor]]i [[írás]]gyakorlatban – körülbelül az [[5. század|5]]-[[8. század]]ban, a [[karoling]] írásreform előtt – jellemző volt, hogy folyamatos kézmozdulattal, az íróeszköz felemelése nélkül minél több betűt írtak le, még ha ez a betűk torzulásával vagy helyzetük megváltozásával járt is. Így a [[kódex]]másolók is nagyon sok rövidítést, betűösszevonást használtak, egyrészt, hogy [[munka|munkát]] takarítsanak meg, másrészt, hogy a sorokat megfelelően ki tudják tölteni. A [[15. század|15]]-[[16. század]]i nyomdák gyakran használtak ligatúrákat: [[Johannes Gutenberg|Gutenberg]] 42 soros [[Biblia|Bibliá]]jában 290 betűjel fordult elő, ezek nagy része ligatúra volt. A ligatúrákat kétféleképpen hozták létre: a betűket egymásba tolták vagy ívvel kötötték össze.
 
A nyomdászatban két vagy több, egymásba kapcsolódó rajzú, egy testre öntött nyomdabetűt nevezünk ligatúrának:. némelyTöbb [[antikva|antikvá]]nál ligatúraként jelennek meg az ''ff''-t, ''fi''-t, ''fj'' és az ''fl''-t betűpárok, mert azezekben [[f]]a ésbetűkapcsolatokban i külön, egymása mellémásodik szedvebetű veszélyeztetné az f felső kanyarulatát, ésilletve az i''fi'', pontját.''fj'' Akapcsolatokban betűkaz egybeöntve azonban nem törhetnek le. Ezen kívül ligatúrának öntik a francia és latin szedéshezf az æ,vagy œ,j Æ, Œ betűket. A [[fraktur]] betűtípusban is előfordulnak ligatúrákpontját.
 
A francia és latin szedéshez gyakran ligatúrának öntik az ''ae'', ''oe'', ''AE'', ''OE'' betűket. Egyes [[betűtípus]]okban (például [[fraktur]]) kiemelkedően sok ligatúra fordul elő.
 
==Unicode==
[[Kép:Ligatures.svg|thumb|Ligatúrák, melyek a Unicode-ban is megtalálhatók]]
 
A [[Unicode]] számos ligatúrát definiál, azonban ezek használata ellenjavallt. A szabványba felvett ligatúrák többsége is csak a Unicode előtt már meglévő karakterkódolásokkal való kompatibilitást szolgálja, és a Unicode jelenlegi álláspontja szerint további ligatúrák nem is fognak helyet kapni a szabványban<ref>[http://unicode.org/faq/ligature_digraph.html Unicode FAQ - Ligatures, Digraphs and Presentation Forms]</ref>. Az ezzel kapcsolatos viták rendre újra és újra fellángolnak<ref>[http://unicode.org/mail-arch/unicode-ml/y2002-m11/thread.html Unicode Mail Archive about ligatures]</ref>.
 
<div class="thumb tleft">
;A Unicode érvei
<div class="thumbinner">
:* A ligatúrák megjelenítése nem a kódtábla, hanem a betűtípus feladata. Míg egyes betűkapcsolatok egy bizonyos betűtípusban lecserélhetők egy külön szimbólumra, addig ezt egy másik betűtípusban már nem biztos, hogy meg lehet tenni. A <tt>''fix széles betűtípusokban''</tt> például tipikusan értelmetlen ligatúrákat használni.
{| {{széptáblázat}} style="margin: 0px;"
:* A Unicode nem szimbólumok, hanem karakterek gyűjteménye, így betűkapcsolatoknak nincs benne helye.
:* Ha a szövegben külön kóddal helyettesítünk egyes betűkapcsolatokat, nem lehet többé keresni az eredeti szövegre azokon a helyeken, amiket érint a csere.
:* Egy szövegszerkesztő vagy szöveget megjelenítő alkalmazás (pl. webböngésző) a megjelenítendő szöveg nyelvétől függően eldöntheti, hogy a szövegben milyen betűkapcsolatokat vonjon össze ligatúrává (pl. latinban az „ae” összevonható, magyarban nem). A bizonytalan esetekre a Unicode biztosít két vezérlőkaraktert a ligatúrák kezelésére: A ZWJ (''Zero Width Joiner'', nulla szélességű összekapcsoló: U+200D) és a ZWNJ (''Zero Width Non-Joiner'', nulla szélességű össze nem kapcsoló: U+200C) karaktereket. Ezek nem láthatók – erre utal a nulla szélesség –, azonban két látható karakter közé téve őket szabályozhatjuk, hogy a jelölt helyen a betűk összevonva jelenjenek-e meg (ha ez a használt betűtípussal lehetséges) vagy ne.
 
;Ellenérvek
:* A ligatúrák kezelése általában nem a szöveg írójának, hanem a tipográfusnak a feladata. Egy nyomtatott kiadvány esetén már nincs szükség szerkesztésre vagy keresésre a szövegben, ezért nem okoz zavart, ha a ligatúrák önálló szimbólumokként lettek kódolva.
:* Keresni egy ligatúrákat külön szimbólumként (karakterkódként) tartalmazó szövegben nem nehéz feladat. Egyszerűbb, mint például szavakat ábécébe rendezni egy adott nyelv helyesírása szerint.
:* A mai szövegszerkesztők, webböngészők, stb. többsége még mindig nem kezeli a ligatúrákat és figyelmen kívül hagyják a ZWJ-ZWNJ vezérlőkaraktereket. Sok rendszeren ma is olyan betűtípusok a legelterjedtebbek, ami nem támogatja ligatúrákat.
:* A nagyfokú nemtámogatottság következménye gyakran éppen az, hogy az ellenjavallt megoldások terjednek: makrók, amik a Unicode-ban meglévő pár ligatúrára cserélik le a felismert betűkapcsolatokat<ref>[http://www.hughwhitehouse.com/WLIG.htm Macros for the F-ligatures]</ref>, vagy olyan betűtípusok jelennek meg, amik a Unicode ''Private Use Area'' elnevezésű fenntartott helyeit használják a Unicode-ban eredetileg nem szereplő ligatúrákhoz (pl. „ct”, „fj” „tt”, stb.)<ref>[http://www.users.globalnet.co.uk/~ngo/golden.htm The golden ligatures collection of Private Use Area code points for ligatures]</ref>. Ez utóbbi megoldás különösen ellenjavalt, hiszen a betűtípus cseréje olvashatatlanná teheti a szöveget, azonban a tipográfusnak gyakran nincs más lehetősége, ha az általa használt rendszer képes ugyan megjeleníteni a Unicode karaktereket, de nem alkalmazza a Unicode által javasolt megoldásokat a ligatúrák kezelésére.
 
{| {{széptáblázat}}
! Betűkapcsolat !! Ligatúra !! Unicode
|-
|-
| OE, oe || [[Œ]], œ || U+0152, U+0153
|-
|Ng, ng ||[[Ŋ]], ŋ || 014A, U+014B
|-
|fŋ || ʩ || U+02A9
|-
|ue || ᵫ || U+1D6B
| IJ, ij || IJ, ij || U+0132, U+0133
|}
<div class="thumbcaption">A Unicode ligatúrák listája</div>
</div>
</div>
 
;A Unicode érvei
:* A ligatúrák megjelenítése nem a kódtábla, hanem a betűtípus feladata. Míg egyes betűkapcsolatok egy bizonyos betűtípusban lecserélhetők egy külön szimbólumra, addig ezt egy másik betűtípusban már nem biztos, hogy meg lehet tenni. A <tt>''fix széles betűtípusokban''</tt> például tipikusan értelmetlen ligatúrákat használni.
:* A Unicode nem szimbólumok, hanem karakterek gyűjteménye, így betűkapcsolatoknak nincs benne helye.
:* Ha a szövegben külön kóddal helyettesítünk egyes betűkapcsolatokat, nem lehet többé keresni az eredeti szövegre azokon a helyeken, amiket érint a csere.
:* Egy szövegszerkesztő vagy szöveget megjelenítő alkalmazás (pl. webböngésző) a megjelenítendő szöveg nyelvétől függően eldöntheti, hogy a szövegben milyen betűkapcsolatokat vonjon össze ligatúrává (pl. latinban az „ae” összevonható, magyarban nem). A bizonytalan esetekre a Unicode biztosít két vezérlőkaraktert a ligatúrák kezelésére: A ZWJ (''Zero Width Joiner'', nulla szélességű összekapcsoló: U+200D) és a ZWNJ (''Zero Width Non-Joiner'', nulla szélességű össze nem kapcsoló: U+200C) karaktereket. Ezek nem láthatók – erre utal a nulla szélesség –, azonban két látható karakter közé téve őket szabályozhatjuk, hogy a jelölt helyen a betűk összevonva jelenjenek-e meg (ha ez a használt betűtípussal lehetséges) vagy ne.
 
;Ellenérvek
:* A ligatúrák kezelése általában nem a szöveg írójának, hanem a tipográfusnak a feladata. Egy nyomtatott kiadvány esetén már nincs szükség szerkesztésre vagy keresésre a szövegben, ezért nem okoz zavart, ha a ligatúrák önálló szimbólumokként lettek kódolva.
:* Keresni egy ligatúrákat külön szimbólumként (karakterkódként) tartalmazó szövegben nem nehéz feladat. Egyszerűbb, mint például szavakat ábécébe rendezni egy adott nyelv helyesírása szerint.
:* A mai szövegszerkesztők, webböngészők, stb. többsége még mindig nem kezeli a ligatúrákat és figyelmen kívül hagyják a ZWJ-ZWNJ vezérlőkaraktereket. Sok rendszeren ma is olyan betűtípusok a legelterjedtebbek, ami nem támogatja ligatúrákat.
:* A nagyfokú nemtámogatottság következménye gyakran éppen az, hogy az ellenjavallt megoldások terjednek: makrók, amik a Unicode-ban meglévő pár ligatúrára cserélik le a felismert betűkapcsolatokat<ref>[http://www.hughwhitehouse.com/WLIG.htm Macros for the F-ligatures]</ref>, vagy olyan betűtípusok jelennek meg, amik a Unicode ''Private Use Area'' elnevezésű fenntartott helyeit használják a Unicode-ban eredetileg nem szereplő ligatúrákhoz (pl. „ct”, „fj” „tt”, stb.)<ref>[http://www.users.globalnet.co.uk/~ngo/golden.htm The golden ligatures collection of Private Use Area code points for ligatures]</ref>. Ez utóbbi megoldás különösen ellenjavalt, hiszen a betűtípus cseréje olvashatatlanná teheti a szöveget, azonban a tipográfusnak gyakran nincs más lehetősége, ha az általa használt rendszer képes ugyan megjeleníteni a Unicode karaktereket, de nem alkalmazza a Unicode által javasolt megoldásokat a ligatúrák kezelésére.
 
==Források==