„Satrapa” változatai közötti eltérés

22 bájt törölve ,  13 évvel ezelőtt
a
nincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
Anakronisztikus módon gyakran használják az ókori keleti államok helytartóira akkor is, ha a hivataluk neve valójában más volt, például az [[Asszír Birodalom]] ''saknu'' és ''bel pihati'' tisztviselői.
 
A szatrapiákatsatrapiákat (tartományokat) irányító szatrapákatsatrapákat meghatározatlan időre nevezte ki a perzsa uralkodó, általában a perzsa nemesek közül. Többek közt az adók beszedéséért és a közigazgatás irányításáért voltak felelősek. Bírói jogaik is voltak, ugyanakkor kötelesek voltak hadsereget küldeni, ha a király hadbavonult.
 
==Neve==
A magyarban (''Satrapa'' vagy ''satrafa'' alakban) tréfás leszólásként is alkalmazzák pl. a zsarnokosokodó nőkre, különösen anyósokra.
 
==Méd-perzsa szatrapáksatrapák==
A szatrapiáksatrapiák (tartományok) rendszerét a perzsáknál először [[Nagy Kürosz]] kezdte el széleskörűen alkalmazni [[Kr. e. 530]] körül. A tartományi birodalomszervezést azonban már a Kürosz által meghódított [[Méd Birodalom]] is alkalmazta korábban. A méd tartományok azonban, amelyek a meghódított területekből alakultak, királyok és kormányzók vezetése alatt álltak, akik a méf király alárendeltjei voltak. Ezzel szemben a perzsáknál a királyi rang az isteni származás koncepciójával kötődött egybe, így a tartományi vezetők nem lehettek királyok. A Kürosz kinevezte 20 satrapa nem király volt, de alkirályi jogosítványokkal képviselték a királyt (igaz, köztük voltak olyanok, akik megpróbáltak függetlenedni a királytól). [[I. Dareiosz]] továbbfejlesztette a tartományi rendszert, 23-ra emelte a szatrapiáksatrapiák számát és megállapította az általuk évente fizetendő adó összegeit ([[Behisztuni felirat]]).
 
A perzsa satrapa a tartomány közigazgatásának feje volt. Hasonló udvar vette körül, mint a királyokat. Ő gyűjtötte be az adókat, ellenőrizte a helyi hivatalnokokat, törzseket és városokat, és egyszersmint a szatrapiasatrapia legfőbb bírája volt, aki elé lehetett vinni a polgári- és a bűnügyeket is. A satrapa felelt az utak biztonságáért, ő fojtotta el a helyi lázadásokat és ő küzdött meg a rablócsapatokkal.
 
A szatrapátsatrapát egy tanács segítette, amely perzsákból és helyiekből állt. A szatrapátsatrapát a királyi titkárság, illetve a király küldöttei ellenőrizték, különösen „a király szemei”, olyan hivatalnokok, akik évente ellenőrzéseket végeztek, illetve állandó felügyeletet gyakoroltak.
 
Hatalmát további ellensúlyok is korlátozták. Pénzügyi főhivatalnoka (perzsául ''ganzabara'') és a tartomány hadseregéért és erődítményeiérét felelős katonai parancsnok tőle függetlenek voltak és időközönként személyesen tettek jelentést a királynak. A szatrapánaksatrapának azonban saját csapatai lehettek.
*A nagy szatrapiákatsatrapiákat gyakran kisebb kerületekre osztották és ezek fejét szintén szatrapánaksatrapának hívták (a görög-római szerzőknél ''hüparkhosz'', vagyis „alrégens” cím szerepel). A nagy szatrapiáksatrapiák élén gyakoriak voltak a személyi változások és az is gyakran előfordult, hogy ugyanaz az ember két tartományt is irányított.
*Mivel a szatrapiáksatrapiák hódítások eredményeképp jöttek létre (a perzsa magterületeknek nem kellett tartományi adókat fizetniük), az elsődleges- és alszatrapiákalsatrapiák határait gyakran a korábban ott létező államok határai, vagy az etnikai-vallási tömbök határai alapján állapították meg. Az Akhaimenidák sikerének és birodalmuk tartósságának kulcseleme volt, hogy türelmet és nyitottságot tanusítottak a meghódított népek kultúrája és vallása iránt. Abszurd módon magán a perzsa kultúrán változtattak legtöbbet a hódítások, mert az uralkodók beépítették a meghódított területek kultúrájának elemeit a perzsa kultúrába és ez a keveredés alakította ki például a főváros, [[Perszepolisz]] új birodalmi stílusát.
 
*Amikor a központi uralom valamilyen okból meggyengült, a szatrapáksatrapák függetlensége megnövekedett, például az eredeti szabálytól eltérően a katonai parancsnok jogköreit is megkaphatták tartományukban. Előfordult az is, hogy a satrapa cím ugyanazon a családon belül öröklődött és ez növelte a tartományi elöljárók ragaszkodását hatalmukhoz. Az [[5. század]] közepétől gyakorivá váltak a szatrapáksatrapák által a király ellen kirobbantott lázadások. [[I. Dareiosz]]nak például sokat kellett harcolnia a lázadó szatrapákkalsatrapákkal, [[II. Artaxerxész]] idejében [[Kisázsia]] nagyobb része és [[Szíria]] gyakran került a nyílt lázadás állapotába. az utolsó nagy lázadásokat [[III. Artaxerxész]] verte le.
 
A satrapa rangot gyakran említi az [[Ótestamentum]] ([[Eszter könyve]] 3:12, 8:9, 9:3, [[Ezra könyve]] 8:36 és leggyakrabban [[Dániel könyve]] 3:2,3:3,3:27,6:1,6:2,6:3).
 
==A hellenisztikus kor szatrapáisatrapái==
A szatrapiáksatrapiák-szatrapáksatrapák rendszerét megőrizte a Perzsa Birodalmat meghódító [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]], majd a hellenisztikus utódállamokat létrehozó utódai is, különösen a [[Szeleukida Birodalom]], amelyben a satrapa nevet a görög ''sztratégosz'' cím váltotta. A sztratégoszok tartományai kisebbek voltak a szatrapákéinálsatrapákéinál. Végül a hellenisztikus birodalmakat a [[Római Birodalom]] döntötte meg, amely saját, jelentősen eltérő tartományi közigazgatási rendszerét vezette be a meghódított területeken.
 
==Párthus és szasszánida szatrapáksatrapák==
Az egykori Perzsa Birodalomnak a Római Birodalmon kívül eső területein létrejött [[Parthus Birodalom]] új alapokon szerveződött: itt a király hatalma a nagy területeket uraló nemesi családok támogatásán nyugodott, akik katonákkal és adókkal tartoztak a királynak. A városok viszonylagos önállóságot élveztek, de adót fizettek. A parthusokat követő [[Szasszanida Birodalom]] központosítottabb és a satrapa-rendszerhez hasonlóbb volt. A félfüggetlen királyságok és önkormányzó városállamok helyett helyőrségekkel ellátott „királyi városokat” hoztak létre, az élükön a király által kinevezett kormányzókkal (''shahrab''). A shahrab nem csak a várost, de a környező vidéket is uralta.
 
69 861

szerkesztés