Az [[ernyősvirágzatúak]] ''(Apiales)'' rendjén belül az '''ernyősök''' ''(Apiaceae'', régebben ''Umbelliferae)'' családjába meglehetősen sok (mintegy 2800), meglehetősen egységes szervezetű faj tartozik. Csaknem valamennyien lágyszárúak[[lágyszárú]]ak; többségük az [[északi flórabirodalom]]ban, azaz az északi félteke mérsékelt övi területein terjedt el. Gyakran nőnek sztyeppeken, réteken, mocsarakban és erdőkben.
Száruk[[Szár]]uk tömött csomókra és üres szártagokra tagolódik. Leveleik szórtan állnak, a legtöbbször összetettek és tagoltak. Szárukat kiszélesedő, hüvelyszerű levélalap veszi körül. Összetett ernyővirágzatuk ernyőből és ernyőcskékből áll. Ezek támasztólevelei a gallér-, illetve a gallérkalevelek. A kicsi, fehér vagy rózsaszín virágok [[aktinomorf]]ak, de az ernyőcske peremén állók gyakran [[zigomorf]]fá válnak. A termő [[diszkusz]]t visel, a termés két részterméskére hasadó iker[[kaszat]]. A mag erősen fejlett, nagy zsír- és fehérjetartalmú [[endospermium]]mal. A csíra kicsiny. A részterméskék egy központi terméstartón, az ún. karpoforumon függenek, és megérve leválnak róla. Maghéjuk és terméshéjuk összenőtt. A nemzetségeket, fajokat gyakran a változatos felépítésű részterméskék alapján határozhatjuk meg. Bordás termésfalaikban skizogén eredetű olajjáratok alakulnak ki, emiatt sok fajuk értékes [[fűszer]]- vagy [[gyógynövény]]:
