Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
{{lektor|2006 decemberéből}}
 
Az [[1956-os forradalom]]ban számos [[romák|roma]] harcolt a [[Szovjetunió|szovjet]] megszállók ellen, közülük sokan életüket adták vagy megsebesültek a magyar szabadságért. A jelenleg (Kr. u. 2008.) is folyó kutatásuk szerint a felkelők 3-5%-a lehetett roma származású, oláhcigányok és magyarcigányok vegyesen. Ez az arány nagyjából megfelel az az akkori Budapest etnikai arányainak. A téma kutatását több tényező nehezíti:
*az akkori túlélők egyre kevesebben vannak
*írásos dokumentumok gyakorlatilag csak a megtorlásról vannak, akik ezt el tudták kerülni nem szerepelnek levéltárakban
*a dokumentumokban a cigány származás nincs feltüntetve, erre csak egyéb információk alapján lehet következtetni (pl. név, becenév, fénykép, foglalkozás)
 
Egyik résztvevő szerint a megtorláskor kb. 15-20 roma fegyveres felkelőt végeztek ki, a többiek emigráltak. Börtönbe egyedül Bizsu került. (Ez természetes egy szubjektív információ, melyetmely tudományos vizsgálatra szorul.) Néhány név szerint is ismert roma forradalmár:
 
*Corvin köz:
**Szabó Ilonka "Kócos" - hősi halált halt
**"Cigány"
**"Kóró"
*Szirmai-ccsoportcsoport:
**Fátyol István
*Vajdahunyad utca:
**Kolompár János - kivégezték (nem azonos a fenti K. J.-vel!)
 
Egy személyes történet:
Egy visszaemlékezés:
 
Bizsu, az [[újpest]]i cigány fiú – polgári nevén [[Dilinkó Gábor]] naiv cigány festő, akit [[II. Erzsébet brit királynő]] is kitüntetett – négy hónapos terhes barátnőjét keresve keveredett a [[Corvin köz]]be. ''"Valahol bent [[Pest]]en csavarogtak, jött a tömeg, harsogták: Aki magyar, velünk tart! Ő velük ment"'' – emlékszik vissza Bizsu. A saját indíttatásáról ezt mondja: ''"Annyit tudtam, hogy ruszkik haza! Menjenek haza az idegen katonák, mi ezek ellen harcoltunk. Engem az ideológia abszolút nem érdekelt."''