„Szakrális kettős királyság” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
A kazárokkal kapcsolatban írja le [[Maszúdi]], hogy a „hakan”, azaz a kagán a kastélya belsejében lakik, nem képes kilovagolni, a nemesek vagy a közemberek előtt megjelenni, csak asszonyaival és a másik királlyal érintkezik, uralkodik, parancsol, de nincs szuverenitása, csak akkor, ha mellette van a palotában a ''nagy kagán''. Ha ínség volt Kazáriában akkor a nemesek a (második) királyhoz siettek, hogy a kagán bajt hoz rájuk, ölje meg őt. A király azután vagy megölte a kagánt, vagy megvédte őt.
Harminc évvel korábban [[Ibn Fadlán]] azt írja hogy a másik király – akinek címe [[kagán-bég]] – mindennap a nagy kagán elé járult mezítláb, egy fadarabbal a kezében. Amikor a nagy kagán köszöntötte őt, akkor meggyújtja előtte a fadarabot és a jobbjára ül, a trónusra. Ez a fadarab, vagy fáklya a nyugati törökben és a mongolban ''dzsula'', a köztörökben ''jula'', és innen származik a magyarok második királyának a neve: ''dzsula'', ''dzsila'' vagy mai magyar nyelven [[gyula (méltóság)|gyula]]. A kagán ekkor
Ibn Fadlán még a szakralizálódás korábbi fokát írja le, mint a [[956]] előtti Maszúdi, de a [[Dzsajháni]]-hagyomány is az Ibn Fadlánhoz hasonló helyzetet ír le, a ''hazar hakan'' (kazár kagán) és az ''isad'' kettős királyságát, az előbbi névleges, az utóbbi tényleges hatalmával.
| |||