„Centralisták” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
-
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{ párt
{| {{széptáblázat}}
| párt_neve = {{PAGENAME}}
! Kérdés
| párt_logoja =
! Válasz
| elnök =
|-
| elnök-helyettes =
| Feltűnt
| alelnök =
| 1843-44
| frakcióvezető =
|-
| szóvivő =
| Vezéralak
| újság = [[Pesti Hírlap]]
| [[Eötvös József]]
| alapítva = 1843-44 (frakció)
|-
| feloszlatva = 1849 (frakció)
| Fontos személyek még
| utolsó vezető = [[Eötvös József]] (vezérszónok)
| [[Trefort Ágoston]],<br>[[Szalay László]],<br>[[Csengery Antal]]
| elődpárt = —
|-
| utódpárt = —
| Kötődött még hozzájuk
| ideológia = [[klasszikus liberalizmus]]
| [[Madách Imre]]
| politikai elhelyezkedés = közép
|-
| tagok száma =
| Társadalmi bázis
| év (tagok száma) =
| A képzett értelmiséghez szóltak
| szín_html = yellow
|-
| szín =
| Írányelvei
| EP frakció =
| Polgári átalakulás szorgalmazása<br>Parlamentnek felelős kormány
| nemzetközi szövetség =
|-
| év = 1843-1849
| Előd
| weboldal =
| -
| jegyzetek =
|-
}}
| Utód
| Az országgyűlésbe bejutott tagjai a<br>[[Deák Ferenc]] féle [[Ellenzéki Párt]]hoz csatlakoztak
 
A '''centralisták''' az [[1843]]–[[1844]]-es országgyűlés idején megjelent új [[ellenzék]]i csoportosulás, a központi kormányzatot követő ellenzéki csoport volt. Tagjai a polgári átalakulást, a [[polgárosodás]]t felgyorsítani igyekvő ifjú publicisták, írók, tudósok, köznemesi értelmiségiek, vagy az arisztokráciából lecsúszott, értelmiségivé váló ifjak voltak. A centralista csoport szűkebb köréhez tartozó teoretikusok és politikusok életük egy-egy szakaszán szinte kivétel nélkül foglalkoztak szépirodalommal, aktív formában vagy kritikai írásokban. Az irányzat „főideológusai”, vezetői [[Eötvös József]] és [[Szalay László]] voltak. Politikai párttá sohasem szerveződtek.
|-
| Párt volt?
| Nem, csak csoportosulás
|}
<!-- Táblázatot készítette: Potter/ pont4859@gmail.com -->
 
 
A '''centralisták''' az [[1843]]–[[1844]]-es országgyűlés idején megjelent új [[ellenzék]]i csoportosulás, a központi kormányzatot követő ellenzéki csoport volt. Tagjai a polgári átalakulást, a [[polgárosodás]]t felgyorsítani igyekvő ifjú publicisták, írók, tudósok, köznemesi értelmiségiek, vagy az arisztokráciából lecsúszott, értelmiségivé váló ifjak voltak. A centralista csoport szűkebb köréhez tartozó teoretikusok és politikusok életük egy-egy szakaszán szinte kivétel nélkül foglalkoztak szépirodalommal, aktív formában vagy kritikai írásokban. Az irányzat „főideológusai”, vezetői [[Eötvös József]] és [[Szalay László]] voltak.
 
Később csatlakozott hozzájuk [[Henszlmann Imre]] és [[Pulszky Ferenc]], a hazai esztétikai gondolkodás két úttörője is. ''„Magyar doktrinérek”''-nek is nevezték őket: sokoldalú, művelt gondolkodók voltak, akik minden társadalmi-politikai kérdést a tudomány álláspontjáról tárgyaltak. Tanulmányozták a nyugati országok [[alkotmány]]át, [[jogrendszer]]ét, [[közigazgatás]]át. Keresték azt a rendszert, amely [[Magyarország]]nak mintaként szolgálhatna. Ismerték a [[nagy francia forradalom|francia forradalom]] eszméit, fejlődésmenetét, ismerték az angol parlament küzdelmeit: az államtudomány, a történelem és a jogi diszciplína terén minden elérhető munkát elolvastak; közvetítették és népszerűsítették [[Montesquieu]], [[Jeremy Bentham|Bentham]], [[Tocqueville]], [[François Guizot|Guizot]], [[Thomas Babington Macaulay|Macaulay]], azaz a nyugati [[liberalizmus]] eszméit.