„Centralisták” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
- |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{ párt
| párt_neve = {{PAGENAME}}
| párt_logoja =
| elnök =
| elnök-helyettes =
| alelnök =
| frakcióvezető =
| szóvivő =
| újság = [[Pesti Hírlap]]
| alapítva = 1843-44 (frakció)
| feloszlatva = 1849 (frakció)
| utolsó vezető = [[Eötvös József]] (vezérszónok)
| elődpárt = —
| utódpárt = —
| ideológia = [[klasszikus liberalizmus]]
| politikai elhelyezkedés = közép
| tagok száma =
| év (tagok száma) =
| szín_html = yellow
| szín =
| EP frakció =
| nemzetközi szövetség =
| év = 1843-1849
| weboldal =
| jegyzetek =
}}
A '''centralisták''' az [[1843]]–[[1844]]-es országgyűlés idején megjelent új [[ellenzék]]i csoportosulás, a központi kormányzatot követő ellenzéki csoport volt. Tagjai a polgári átalakulást, a [[polgárosodás]]t felgyorsítani igyekvő ifjú publicisták, írók, tudósok, köznemesi értelmiségiek, vagy az arisztokráciából lecsúszott, értelmiségivé váló ifjak voltak. A centralista csoport szűkebb köréhez tartozó teoretikusok és politikusok életük egy-egy szakaszán szinte kivétel nélkül foglalkoztak szépirodalommal, aktív formában vagy kritikai írásokban. Az irányzat „főideológusai”, vezetői [[Eötvös József]] és [[Szalay László]] voltak. Politikai párttá sohasem szerveződtek.▼
▲A '''centralisták''' az [[1843]]–[[1844]]-es országgyűlés idején megjelent új [[ellenzék]]i csoportosulás, a központi kormányzatot követő ellenzéki csoport volt. Tagjai a polgári átalakulást, a [[polgárosodás]]t felgyorsítani igyekvő ifjú publicisták, írók, tudósok, köznemesi értelmiségiek, vagy az arisztokráciából lecsúszott, értelmiségivé váló ifjak voltak. A centralista csoport szűkebb köréhez tartozó teoretikusok és politikusok életük egy-egy szakaszán szinte kivétel nélkül foglalkoztak szépirodalommal, aktív formában vagy kritikai írásokban. Az irányzat „főideológusai”, vezetői [[Eötvös József]] és [[Szalay László]] voltak.
Később csatlakozott hozzájuk [[Henszlmann Imre]] és [[Pulszky Ferenc]], a hazai esztétikai gondolkodás két úttörője is. ''„Magyar doktrinérek”''-nek is nevezték őket: sokoldalú, művelt gondolkodók voltak, akik minden társadalmi-politikai kérdést a tudomány álláspontjáról tárgyaltak. Tanulmányozták a nyugati országok [[alkotmány]]át, [[jogrendszer]]ét, [[közigazgatás]]át. Keresték azt a rendszert, amely [[Magyarország]]nak mintaként szolgálhatna. Ismerték a [[nagy francia forradalom|francia forradalom]] eszméit, fejlődésmenetét, ismerték az angol parlament küzdelmeit: az államtudomány, a történelem és a jogi diszciplína terén minden elérhető munkát elolvastak; közvetítették és népszerűsítették [[Montesquieu]], [[Jeremy Bentham|Bentham]], [[Tocqueville]], [[François Guizot|Guizot]], [[Thomas Babington Macaulay|Macaulay]], azaz a nyugati [[liberalizmus]] eszméit.
|