„Frankenburg Adolf” változatai közötti eltérés

[[1833]]-ban Budán állami hivatalt keresett, de nem kapott; akkor jurátusnak ment [[Pozsony]]ba s ott [[Széchenyi István]]hoz fordult alkalmazásért. A gróf [[Nagycenk]]en egy szanszkrit szótárból kerestette ki vele a magyarhoz némileg hasonlító szavakat. E munka nem tetszett Frankenburg Adolfnak, s miután pár ezer forintot örökölt, félév múlva otthagyta a munkát; addig az A betű felét végezte el. [[Sopron]]ba ment [[1834]] tavaszán s egy ott állomásozó lovasezredbe állt kadetnek. Csakhamar elhagyta a katonaságot is, a Somogy megyei [[Gomba (település)|Gombán]] földet bérelt s gazdálkodott. Egerből pedig feleségül hozta szíve választottját. A gazdálkodás rosszul folyt, nemsokára felhagyott vele és a fővárosba jött, ahol az irodalom és a színészet egyre mozgalmasabbá vált. Már [[1833]] óta a vidékről is fölkereste közleményekkel a szépirodalmi lapokat, a Regélőt és a Honművészt, a Koszorut; most pedig főmunkatársa lett a Rajzolatoknak, s a zsebkönyvekbe irt novellákat. Mátray Gábor ajánlatára [[1837]]-ben akadémiai irnokulírnokul alkalmazták, de Schedel (Toldy) Ferenc titkárral támadt izetlenségeiízetlenségei miatt gróf Teleki József elnök felszólítására beadta lemondását.

Állás nélkül maradván, annál jobban az irodalomra vetette magát s mint az időszaki sajtó munkása, jelentős hírre tett szert úgy, hogy az 1838-iki pesti árvíz után tartott jótékonycélújótékony célú, felolvassással egybekötött hangversenyeit szép siker jutalmazta. Még az évben állást kapott, a budai kincstári hivatalban lett fogalmazógyakornok. Irt a pesti német szinháznakszínháznak is pár bohózatot és vigjátékotvígjátékot, a helyi német lapokba pedig magyar tárgyu tárcákat és a nemzeti szinházszínház előadásairól birálatokatbírálatokat. Mikor a Kossuth [[Pesti Hírlap]]ja [[1841]] januárjában megindult, Frankenburg Adolf e lap munkatársa lett, ő írta a fővárosi újdonságokat, a hírrovatot, elmésséget, gúnyt, szatírát irt bele, s ezzel nagy népszerűségre tett szert.

ElőljáróiElöljárói azonban nem osztoztak a közönség véleményében, s [[1843]]-ban azzal a kikötéssel nevezték ki kincstári levéltári tisztté, hogy a Kossuth lapjába többé ne irjonírjon. Ekkor a Garay Regélőjében talált munkakört, ahol «Budapesti levelek» címmel találó, eleven rajzokat írt a fővárosi társaséletből, s ezzel megalapítója lett a magyar fővárosi tárcának. Ugyanez évben egy havi szépirodalmi folyóiratot indított meg Magyar életkép cimmelcímmel, melyet a következő évben Életképek cimmel hetilappá alakított át. E lap a '40-es évek szépirodalmi lapjai közül komoly hangjával, nemzeties ízlésével vált ki s jeles írókat gyüjtöttgyűjtött össze.

Az akadémia [[1845]]-ben levelező tagsággal tüntette ki a jeles hírlapiróthírlapírót és szatírikustszatirikust, de a kormány célszerűnek látta elvonni őt a magyar irodalmi élet központjából, s [[1847]]-ben a bécsi kancelláriához nevezték ki udvari tolmáccsá. Az [[Életképek]]et [[Jókai Mór]] vette át. Az 1848. évi bécsi események őt is gyanúba keverték, fogságot és zaklatást szenvedett, azonban később mégis kinevezték fogalmazónak a bécsi legfőbb törvényszékhez, végül [[1860]]-ban az udvari kancelláriához titkárrá. Bécsben sok csapás érte, első neje meghalt, katonatiszt fia kivégezte magát, második nejétől, egy német bárónőtől különvált. Mikor [[1866]]-ban nyugalomba vonult, [[Pest]]en telepedett le, a hírlapokba dolgozott és szerkesztette pár hónapig a Magyarországot és a Nagyvilágot, és egy éven át az 1848. című politikai napilapot. [[1868]]. Sopronba tette át lakását, ott megalapította az irodalmi és művészeti kört s mind ennek, mind a társaskörnek elnöke volt.

[[1879]]-ban nagy fénnyel ünnepelték meg ötvenéves iróiírói jubileumát. 1881-ben ismét visszajött a fővárosba; [[1884]]-ben gyógyulni ment Eggenbergbe, ahol utolérte a halál.