„Béky-Halász Iván” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Tagoltabbá tettem a szöveget. |
Néhány kiegészítést, pontosítást tettem. |
||
1. sor:
'''Béky-Halász Iván''' ([[Budapest]], [[1919]]. [[augusztus 12]]. - Budapest, [[1997]]. [[március 8]].) költő, műfordító, szerkesztő, bibliográfus, szobrász
Béky-Halász Iván azok közé a költők közé tartozik, akiket az [[
A budapesti [[piarista
Költői pályáját a harmincas években, a [[Thurzó Gábor]] által szerkesztett [[Élet (lap)|Élet]] című katolikus lap munkatársaként kezdte. Irodalmi pályáját azonban hamar félbetörte a háború és a hadifogság, majd egy koncepciós per áldozataként hosszú éveket töltött börtönben. [[1956]]-ban az [[Igazság (lap)|Igazság]] című forradalmi lap munkatársa volt. Kanadába az 56-os forradalom leverése után érkezett, és a torontói egyetemi könyvtár munkatársa lett.
Nagyon aktívan részt vett a magyar közösség életében. Gyakori előadója volt irodalmi és egyéb társadalmi rendezvényeknek.
Szerkesztőbizottsági tagja volt a ''Magyar Történelmi Szemle'' című folyóiratnak, 1978-79-ben pedig a [[Tanú]] című lapot szerkesztette.
Fa- és fémszobraival számos kiállításon szerepelt. 1975- ben neki ítélték a Canadian National Exhibition első díját.A hetvenes években a Kanadai Szobrásszövetség titkára volt.
Költői pályája a hetvenes években bontakozott ki. Kanadában publikálta első verseskötetét ''Arccal a falnak'' címmel, 1972-ben, majd azt követte a ''Rab és börtönőr'' című kötete, 1975-ben. Első versesköteteire a szonett-forma jellemző, s költeményei az elmúlt negyven év élményanyagából táplálkoznak. (Szerelem, háború, börtönévek, hadifogság).
Korai költészetére legerőteljesebben [[Ady Endre]] lázadó hangvétele és [[Juhász Gyula]] finom líraisága hatott. A hetvenes évek vége felé merőben új költői hanggal jelentkezett. Ezekben az években több versesfüzetet is publikált. ''Tomiban már virágoznak a fák'', (1979), ''Áldott kikötők'' (1979), ''Korai dér'' (1981), ''Indián nyár'' (1981). A korábbi szonett-formát felváltották a rövid szabadversek. Költői hangjára a fanyar bölcselkedés, a finom irónia jellemző. Versei rendkívül tömörek, fegyelmezettek, lényegre szoritkozóak. Metaforákat, komplex költői képeket viszonylag ritkán használ. A közelmúlt történelmi megpróbáltatásait átélt ember életérzését, világképét visszafogottan, csupán a leglényegesebbre szorítkozva, epigrammaszerűen kívánta megragadni.
22 ⟶ 24 sor:
*Tűz Tamás: Arccal a falnak. 1972.
*Kabdebo Tamás: Rab és börtönőr. Kat Szle. 1975.
*Kerék Imre: Mint vándor régi metszeten. Béky-Halász Iván válogatott verseiről. Pannon Tükör., 1997.
*Miska János: Áldott kikötők. Megkésett búcsú Béky-Halász Ivántól. Könyvtáros, 1999.
A határon túli magyar irodalom[http://mek.oszk.hu/02200/02227/html/04/671.html]
Kortárs magyar írók[http://mek.oszk.hu/00000/00019/html/b/i001191.htm] [[Kategória:Magyar költők, írók]]
| |||