„Flór Ferenc” változatai közötti eltérés

==Orvosi és szakírói munkássága==

Már negyedéves orvosnövendékként, 1831-ben koleraorvosnak nevezték ki Kalocsára. ''Kisdedápolás'' című orvosi disszertációját – Magyarországon elsőként – magyar nyelven írta és védte meg, 1833-ban. A későbbiekben is erőfeszítéseket tett az egységes magyar orvosi szaknyelv megteremtéséért, 1833-tól 1848-ig [[Bugát Pál]] mellett társszerkesztője<ref>Az Orvosi Tár társszerkesztője 1831 és 1833 között [[Toldy Ferenc]] volt</ref> lett az e területen űttörő munkát végző ''Orvosi Tár'' című folyóiratnak. E mellett 1840-től 1848-ig szerkesztette a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek ''Munkálatok'' című kiadványát. 1838-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjául fogadta. 1842-től tagja lett az első magyar orvosi társaságnak, a Budapesti Királyi Orvosegyesületnek és a [[bécs]]i orvosi társulatnak. 1845-től lett tagja a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak. A gyakorlati sebészetben törekedett az új, a korban modernnek számító eljárások alkalmazására, 1847-ben az elsők között volt, aki a kloroformnak a sebészetben való használatával kísérletezett.

A szabadságharcot követő internálása lejárta után figyelme a közegészségügy és az orvosi érdekvédelem felé fordult. 1861-ben elnökletével alakult meg az ország első helyhatósági közegészségügyi bizottsága, így őt tekintik a magyarországi közegészségügy egyik megteremtőjének. Egészségügyi okokból szorgalmazta a főváros vízvezetékhálózatának kiépítését, illetve új közvágóhíd építését. 1863-ban egyik kezdeményezője volt az orvosi érdekvédelmi mozgalom elindításának. 1869-ben a A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Országos Egyesülete másodelnökévé választották.