„Százéves háború” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a d’aposztróf
RostA (vitalap | szerkesztései)
Wikipédiás formázás
1. sor:
A '''Százéves háború''' ([[1337]]-1435[[1453]]) egy [[Anglia]] és [[Franciaország]] közt dúló, 116 évig tartó háború volt.
IV. (Szép) Fülöp halála után nem sokkal kihalt a Capetingek férfiága. A trón oldalágon a Valois-családra [valoá] szállt. A francia trónra- leányági öröklésre hivatkozva- az angol király, III. Edward (1327-1377) is igényt tartott. A háború kirobbanásában a trónviszály mellett a textilipara révén gazdag Flandria feletti uralom kérdése is szerepet játszott.
Az angolok Flandriában törtek előre, és legyőzték a franciákat. A franciák sorozatos vereségeik után jelentős területi engedményeket tettek. Franciaországban a hadseregek dúlásai és a pestis elviselhetetlenné tette a városi és falusi szegénység helyzetét. A háborús veresége miatt tekintélyét vesztett nemességgel szemben parasztfelkelés robbant ki (1358), amelyhez Párizs népe is csatlakozott. A felkelést kezdeti sikerek után-mint a középkorban mindegyiket- leverték. Az erőre kapó francia királyság az angolokat néhány kikötő (Calais, Bordeaux, La Rochelle) kivételével kiszorította Franciaországból. A két fél fegyverszünetet kötött (1375).
A harcok a XV. század elején ismét fellángoltak. Az angolok újra támadásba lendültek, és legyőzték a francia seregeket. Elesett Párizs is, a francia trónörökös, a későbbi VII. Károly délre menekült. Az angolok már Orléans-t [orlean] ostromolták, mikor egy ifjú parasztlány, Jeanne d’Arc [zsann dark] angolellenes mozgalmat indított. Jeanne d’Arcot látomásai vezették, és isteni eredetű küldetéstudata erőt öntött a francia seregekbe. Felmentették Orleans-t, majd Rheimsig a francia koronázó városig nyomultak előre. Jeanne d’Arc álma teljesült. VII. Károlyt francia királlyá koronázták, ám a lány rövidesen fogságba esett (1430), s az angolok kezébe került. Jeanne d’Arc, a tömegeket megmozgató fanatikus kezdett kényelmetlenné válni mind az angol, mind a francia vezető réteg számára. Így az angolok a francia egyház közreműködésével eretnekként máglyán megégették (Rouen, 1431).
A francia győzelmek hatására az angolok franciaországi uralma hamarosan összeomlott. A megszülető békében (1453) egyedül a Calais-t [kalé] tudták megtartani. Az angolok kiűzésével párhuzamosan Károly a helyi hatalmasságokat is megtörte. A főnemességtől megvonta a katonatartás jogát, s zsoldoshadsereget állított fel. Utódai folytatták a központosítást, s újabb területeket csatoltak Franciaországhoz (Burgundia nyugati része, Provence és Bretagne).
 
[[IV. (Szép) Fülöp]] halála után nem sokkal kihalt a Capetingek[[Capeting-ház|Capeting]]ek férfiága. A trón oldalágon a Valois-családra ''[valoá]'' szállt. A francia trónra- leányági öröklésre hivatkozva- az angol [[király]], [[III. Edward angol király|III. Edward]] ([[1327]]-[[1377]]) is igényt tartott. A háború kirobbanásában a [[trónviszály]] mellett a textilipara révén gazdag [[Flandria]] feletti uralom kérdése is szerepet játszott.
<ref>Száray Miklós : Történelem II.</ref>
 
Az angolok Flandriában törtek előre, és legyőzték a franciákat. A franciák sorozatos vereségeik után jelentős területi engedményeket tettek. Franciaországban[[Franciaország]]ban a hadseregek dúlásai és a pestis elviselhetetlenné tette a városi és falusi szegénység helyzetét. A háborús veresége miatt tekintélyét vesztett nemességgel szemben [[parasztfelkelés]] robbant ki ([[1358]]), amelyhez Párizs népe is csatlakozott. A felkelést kezdeti sikerek után-mint a középkorban mindegyiket- leverték. Az erőre kapó francia királyság az angolokat néhány kikötő (Calais, Bordeaux, La Rochelle) kivételével kiszorította Franciaországból. A két fél fegyverszünetet kötött ([[1375]]).
 
A harcok a XV. század elején ismét fellángoltak. Az angolok újra támadásba lendültek, és legyőzték a francia seregeket. Elesett Párizs is, a francia trónörökös, a későbbi [[VII. Károly francia király|VII. Károly]] délre menekült. Az angolok már Orléans-t ''[orlean]'' ostromolták, mikor egy ifjú parasztlány, [[Jeanne d’Arc]] ''[zsann dark]'' angolellenes mozgalmat indított. Jeanne d’Arcot látomásai vezették, és isteni eredetű küldetéstudata erőt öntött a francia seregekbe. Felmentették [[Orleans]]-t, majd Rheimsig[[Rheims]]ig a francia koronázó városig nyomultak előre. Jeanne d’Arc álma teljesült. VII. Károlyt francia királlyá koronázták, ám a lány rövidesen fogságba esett (1430), s az angolok kezébe került. Jeanne d’Arc, a tömegeket megmozgató fanatikus kezdett kényelmetlenné válni mind az angol, mind a francia vezető réteg számára. Így az angolok a francia egyház közreműködésével eretnekként máglyán megégették ([[Rouen]], [[1431]]).
 
A francia győzelmek hatására az angolok franciaországi uralma hamarosan összeomlott. A megszülető békében ([[1453]]) egyedül a [[Calais]]-t ''[kalé]'' tudták megtartani. Az angolok kiűzésével párhuzamosan Károly a helyi hatalmasságokat is megtörte. A főnemességtől megvonta a katonatartás jogát, s zsoldoshadsereget állított fel. Utódai folytatták a központosítást, s újabb területeket csatoltak Franciaországhoz ([[Burgundia]] nyugati része, [[Provence]] és [[Bretagne]]).<ref>Száray Miklós : Történelem II.</ref>
 
==Korábbi események: [[911]]–[[1314]]==