„Idegenszó-tár” változatai közötti eltérés

2 628 bájt hozzáadva ,  13 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
Ha már tudjuk, honnan meríthetünk, a következő kérdés, hogy mennyit. Ez persze jócskán függ az elképzelt terjedelemtől. Mivel a kiadó ennek nem szabott szűk határt, célul lehetett kitűzni, hogy a köznyelvi szóanyag mellett igen sokféle szakma, tudomány, művészet, sport és más terület szókincsének tekintélyes szeletét is bemutatjuk. A bibliográfiában felsorolt magyar lexikonok és szakszótárak nagyjából jelzik a merítés tágasságát. Az így egybegyűlt törzsanyagot egészítik ki olyan szavak, amelyek az elmúlt másfél évtizedben kerültek előtérbe a sajtó, a közgazdaság, a politika, a híradástechnika, a sportok és a művészetek nyelvében (hogy csak a legfontosabb területeket érintsem), de helyet kaptak az ifjúság és a divatok nyelvének friss jövevényei is.<br>
A főrészben, amely minden szócikkhez kimerítő etimológiát ad, legfőképp egyes szavak szerepelnek, szerény számban pedig két-három, esetleg négytagú kifejezések, túlnyomórészt jelzős és elöljárós szerkezetek. A függelékben általánosan használt idegen rövidítések és betűszók találhatók betűrendben (mintegy 350 tétel), feloldással, az idegen szöveg kiejtésével és értelmezésével, de már a szóeredet, magyarázata nélkül.”<ref>Tótfalusi István: Idegenszó-tár, Tinta Könyvkiadó, 2004</ref>
 
 
== A szótár felhasználhatósága, használói köre ==
"A nyelvi eredet kérdését mindig általános érdeklődés övezte, és az ösztönös vagy tudákos szószármaztatás olykor elragadja a képzeletet, szélsőséges esetben elrepítheti akár a sumér-magyar nyelvrokonság délibábjához is. A tudományosan megalapozott etimológia viszont biztos eredménnyel kecsegtet, ám a képzeletet sem hagyja táplálék nélkül: szórakoztató és igencsak meglepő tud lenni, ahogy e könyv olvasói is tapasztalni fogják.<br>
Könyvemet a művelt és érdeklődő nagyközönségnek szánom, tudva egyszersmind, hogy e megjeleölés igen széles skáláját öleli fel a nyelvi felkészültségnek. "<ref>Tótfalusi István: Idegenszó-tár, Tinta Könyvkiadó, 2004</ref>
A szerző, Tótfalusi István több évtizedes munkássága alatt több mint húsz magas színvonalú tudományos ismeretterjesztő könyvet, szótárat és lexikont állított össze. A nagyközönség körében igen népszerűek korábbi szótárai, pl.: a Nyelvi vademecum, az Idegen szavak magyarul és a Kis magyar nyelvklinika. <br>
A TINTA Könyvkiadó szótáraival, nyelvészeti szakkönyveivel méltán váltott ki elismerést. A kiadó korábbi szótársikerei (pl.: Magyar szókincstár) mellé az Idegenszó-tárt ajánlják a szótárforgatók népes táborának és mindazoknak, akik többet kívánnak tudni nyelvünk eddig rejtett titkairól.<br>
A szócikkek tanulmányozása során látható, hogy ez a munka valóban alapos, jól átgondolt szótár, a jelölések érthetõek, az etimológia követhetõ. Összességében az ,Idegenszó-tár’ egyaránt ajánlható a nagyközönségnek, iskolásoknak, mûvelõdni vágyóknak, érdeklõdõknek. Sok hasznos és érdekes információra lelhetnek benne a használók, a „régi” idegen szavainktól a legújabbakig a legfontosabbak megtalálhatók benne, és közben még olvasmányként is szórakoztató.
 
 
== A szótár újdonsága a magyar szótárirodalomban ==
A szótár egyedülálló újdonsága, hogy a magyar szótárirodalomban először ismerteti részletesen a szavak etimológiáját. A magyar nyelv idegen szavainak eddigi szótárai csupán röviden, jelzésszerűen utaltak az egyes szavak eredetére. Az Idegenszó-tár páratlan módon, hatalmas nemzetközi szakirodalomra támaszkodva adja meg minden címszó esetében azt a fellelhető legősibb nyelvet, amely a szó ismert forrása. A szerző nem elégszik meg a forrásnyelv közlésével, hanem aprólékos filológiai munka eredményeképpen lépésenként ismerteti azokat a közvetítő és átadó nyelveket, amelyeken keresztül a szó nyelvünkbe került. Bemutatja azt az izgalmas utat, amely során az ősi jelentésből, az ősi szóalakból létrejött a magyar nyelvben ma használatos jelentés és szóalak.<br>
Az Idegenszó-tár segítséget nyújt az idegen szavak helyesírásában, és ahol szükséges feltünteti a szó helyes kiejtését is. Függelékében közli több mint 300 idegen rövidítés, idegen mozaikszó feloldását és értelmezését. A szótár legeredetibb vonása, hogy bizonyos szócikkek nyelvhelyességi információt is tartalmaznak. A szerző felhívja a figyelmet az elterjedt, de helytelen kiejtésre, latin szó gyakran elvétett ragozására, hogy ha valaki az idegen szót részesíti előnyben a magyar megfelelője helyett (már ha létezik ilyen), akkor helyesen tudja azt használni. Például: ez a gyakran hallott latin kifejezés, mivel semleges nemű, helyesen ’opus posthumum’ és nem ’opus posthumus’ , mint ahogy sokszor hallani. Így gyakorlatilag három funkciót is betölt a mű: magyaráz és értelmez, etimologizál, illetve nyelvhasználati tanácsokat ad.
 
 
163

szerkesztés