„Verkli” változatai közötti eltérés

A '''verkli''' és '''kintorna''' mechanikus hangszer, az oldalán lévő kar tekerésével a játékos egyszerre táplálja a fújtatókat, és működtet egy forgó hengert a verlinél (kintornánál lyukszallag), amely kis fémszögecskékkel van ellátva, ezek szelepekkel továbbítják a levegőt a síprendszerhez. A szögecske vagy lyuk elhelyezkedése dönti el, hogy melyik síp szólal meg, és mikor. Eredete igen régi időkre nyúlik vissza. A 18-19. században gyakran használták templomokban, utcai hangszerként is kedvelt, sokszor egy majom ül a tetején. Kintorna=quin tonen azaz öt hanguhangú hangszer.Elösszőr Először olaszországban készítettek.