„Christian Götz” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a belső link |
halálozási dátum javítás |
||
1. sor:
'''Christian Götz''' ([[Lieben]], [[1783]]. – [[Vác]], [[1849]]. [[április
1800. október 27-én lépett önkéntesként a 6. dragonyosezredbe. 1805-től már tisztként részt vett a napóleon elleni háborúkban. 1831-től 1848-ig különféle gyalogezredeknél volt szolgálatban. 1848. július 16-án kapott vezérőrnagyi rangot. Ekkor az olasz hadszíntéren harcolt , majd [[padova]] városparancsnoka lett. A [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]] támadásának megindulása előtt rendelték át a magyarországi hadszíntérre.
5. sor:
[[1848]]. [[december 30]]-án, a [[téli hadjárat]]ban egy háromezer fős dandár élén betört Észak-Magyarországra és [[1849]]. [[január 2]]-án a budetini ütközetben megverte a [[Beniczky Lajos]] és Querlonde Ferdinánd nemzetőr őrnagyok vezette háromezer főből álló nemzetőr sereget. Götz csapatai feldúlták és porig égették a [[budetin]]i vár melletti kastélyt, amely így helyreállíthatatlanul elpusztult. A császári győzelemmel bekerítés fenyegette Görgei hadtestét, amely [[Lipótvár]] felmentési kísérlete után a bányavárosokban akart áttelelni. Götz dandára részt vett a bányavárosoknál folyó harcokban, [[január 17]]-én [[Turcsek]] mellett vívott ütközetet [[Aulich Lajos]] hadosztályával, majd Felix Jablonowski tábornok dandárával együtt üldözte Görgey hadtestét a Branyiszkói-hágó felé. A hadművelet végül a [[branyiszkói ütközet]] megnyerésének köszönhetően a magyar csapatokra nézve kedvezően végződött.
Az 1849. [[április 10]]-ei [[váci ütközet]]ben a várost védő császári hadosztályt [[Georg Heinrich Ramberg|Ramberg]] tábornok betegsége miatt Christian Götz vezette. Csapatai a a Gombás-patakon átvezető kőhidat védték, melyet végül [[Földváry Károly]], a 9. [[Vörössipkások|vörössipkás zászlóalj]] és a 3. fehértollas zászlóalj hősiességének köszönhetően foglaltak el a magyar csapatok. A császári csapatok visszavonulását Götz személyesen irányította és eközben egy gránátszilánk homlokon találta. Sebesülten fogságba esett. A lengyel légió orvosa megpróbálta ellátni sebét, de mintegy harminc órával sebesülése után belehalt sérülésébe. Katonai tiszteletadás mellett temették el. Koporsóját a váci ütközetben is kimagaslóan helytálló 3. honvédzászlóalj katonái vitték. Egy beszámoló szerint koporsóját [[Görgei Artúr|Görgei]], [[Klapka György|Klapka]], [[Damjanich János|Damjanich]] és egy törzstiszt bocsátotta le a sírba.
Özvegye, Josephin Mamćial 1850-ben kétezer forintos alapítványt tett a váci 32. (Estei Ferdinánd gyalogezred nevelő intézete számára azzal a feltétellel, hogy férje sírját gondozzák.
| |||