Hazánkban az [[1848]]. évi III. törvénycikken alapszik. Az egyes minisztériumok szorosan összefüggő s hasonló alapelvek s célok szerint eljáró testületet alkotnak s kell is, hogy alkossanak, máskülönben az államigazgatásban szükséges egység és [[szolidaritás]] hiányozna. A minisztériumokat a szakuk megjelölésével különböztetik meg (pl.például pénzügyminisztérium). Az egyes intézményekhez tartozó szakokat [[tárcának]] (portefeuille) nevezik. Az egyes minisztériumokból álló egységes testületet szintén minisztériumnak v. össz-minisztériumnak nevezik, melynek feje a [[miniszterelnök]], aki külön tárcát csak kivételesen kezel. Minisztérium nemcsak alkotmányos, de abszolut államokban is létezik, mert a legfőbb államigazgatási igényei ugyanazok, azzal a lényeges különbséggel mindazonáltal, hogy abszolut [[állam]]okban kizárólag az [[államfő]]nek orgánuma, utasításainak végrehajtója s csakis az államfőnek felelős; [[alkotmány]]os államokban pedig a nemzetképviselet többségéből kerül ki s eljárásért az [[országgyűlés]]nek felelős. Ez az a mód és út, amely által a nemzetképviselet a [[végrehajtó hatalom]] gyakorlására is befolyást nyer s biztosítja azt, hogy az általa alkotott [[törvény (jogszabály)|törvény]]ek az ő szelleme értelmében kezeltessenek s az államigazgatás megfeleljen azoknak az alapelveknek, melyeket a nemzetképviselet többsége az [[ország]] érdekében levőknek tart és felismer. Ezt a valódi alkotmányos államokban azáltal érik el, hogy minden fejedelmi határozatnak vagy intézkedésnek formaszerü érvényéhez az illető szakminiszter ellenjegyzése szükséges, amely ellenjegyzésért a miniszter az országgyűlésnek tartozik felelősséggel s a felelősség alól nem bujhat ki azzal, hogy az az államfő parancsára vagy óhajára történt.
