„Cs. Sebestyén Károly” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
27. sor:
==Jelentősége==
[[Kép:CsSebestyén1048KJ.gif|bélyegkép|jobb|240px|<center>''[[Móra Ferenc]] és Cs. Sebestyén Károly a Dömötör-torony feltárási munkái alatt'']]</center>
Egyik első néprajzi tárgyú írása a a jellegzetes [[Szegedi napsugaras házdíszítés|szegedi napsugárdíszes házvégekre]] hívta föl a figyelmet.<ref>Néprajzi Értesítő 1904.</ref>
A ''[[Dömötör-torony|Dömötör-tornyot]]'', Szeged legrégibb, Árpád-kori műemlékét az Alföld ritka múltú, épen maradt, történelmi nevezetességű építményét Cs. Sebestyén Károlynak köszönheti az utókor. A török e tájon mindent elpusztított szerencse, hogy a 13. századból való tornyot beépítették a későbbi templomokba, s amikor a Fogadalmi templom építése végett az öreg Dömötör templomot lebontották, Cs. Sebestyén Károly a barokk toronyból kihámozhatta az ősit, az Alföldön páratlan értékű műemléket. Megmentéséért, s [[Móra Ferenc]], [[Buday Árpád]], [[Banner János]] meg mások segítségével sikerült is megóvnia. Cs. Sebestyén Károly fölkutatta [[Szeged]] múltjának fehér foltjait, föltárta középkori kultúrájának bizonyító emlékeit.
A néprajz és régészet határán húzódik meg az a kutatóterülete, amelyben a honfoglaló magyarság életmódjára vonatkozó érdekes tárgyakat cserkészett be. A magyar nyílról és íjról, őseink kenyeréről, halászatáról, pásztorkodásáról, sőt lóversenyeiről értékes megfigyeléseket, összefüggéseket tárt föl.Szegedi múzeumi szolgálata alatt tervszerűen tanulmányozta a muzeológia legkorszerűbb eredményeit, s ebben messze megelőzte kortársait. Ausztria, Olaszország, Németország, Svájc, Hollandia, Belgium, Franciaország és Anglia műemlékeinek és múzeumainak tanulmányozására utakat tett, s tanulságaikat kamatoztatta a szegedi múzeum életében. Szegedről eltávozva, nyugdíjasként is tovább folytatta tudományos tevékenységét. A Néprajzi Múzeumban dolgozott haláláig, 1956-ig. <ref> Péter László: Utószó Cs. Sebestyén Károly: Utcák, terek, templomok, házak című Szegedről című művéhez</ref>▼
▲A [[néprajz]] és [[régészet]] határán húzódik meg az a kutatóterülete, amelyben a honfoglaló magyarság életmódjára vonatkozó érdekes tárgyakat cserkészett be. A magyar nyílról és íjról, őseink kenyeréről, halászatáról, pásztorkodásáról, sőt lóversenyeiről értékes megfigyeléseket, összefüggéseket tárt föl.[[Móra Ferenc Múzeum|Szegedi múzeumi]] szolgálata alatt tervszerűen tanulmányozta a muzeológia legkorszerűbb eredményeit, s ebben messze megelőzte kortársait. Ausztria, Olaszország, Németország, Svájc, Hollandia, Belgium, Franciaország és Anglia műemlékeinek és múzeumainak tanulmányozására utakat tett, s tanulságaikat kamatoztatta a szegedi múzeum életében. Szegedről eltávozva, nyugdíjasként is tovább folytatta tudományos tevékenységét. A Néprajzi Múzeumban dolgozott haláláig, [[1956]]-ig. <ref> Péter László: Utószó Cs. Sebestyén Károly: Utcák, terek, templomok, házak című Szegedről című művéhez</ref>
==Válogatás műveiből==
| |||