„Apoteózis” változatai közötti eltérés

A [[festészet]]ben és [[szobrászat]]ban a szimbolikus ábrázolás egy neme, amelyben valamely személynek rendkívüli voltát akként dicsőítik, hogy isteni vagy más túlvilági lények társaságában, vagy egyébként képzelt földfeletti viszonyok közepett tüntetik fel. Rómában a császárok idejében különösen szokásos volt az e fajta ábrázolás [[dombormű]]ben előállítva, és igen gyakran fordul elő a római császári érmeken is. Az ifjabbkori festészetben is találkozunk ilyen ábrázolásokkal, így pl.például [[Tiziano]] megfestette V. Károly császár apoteózisát, [[Rubens]] [[IV. Henrik]]ét, [[Ingres]] pedig [[I. Napóleon]]ét.

Az apoteózis az [[esztétika|esztétikában]] a dráma vagy vallásos darab befejező része, amennyiben a hős szenvedéseinek isteni megnyilatkozás vagy magasabb vízió vet véget. (pl.például [[Az ember tragédiája]]).