„Folyamatos írás” változatai közötti eltérés

a
Bot: pl. javítása példáulra, Replaced: pl. → például (3)
a (képlinkek javítása, magyarítása)
a (Bot: pl. javítása példáulra, Replaced: pl. → például (3))
Az egybeírás hagyományának olykor egyszerűen a helytakarékosság volt az oka, mint például a rendszerint kőbe vésett ókori [[latin nyelv|latin]] feliratok esetében, melyek szövegeit rendszerint folyamatosan, szóköz nélkül jegyezték le (az eljárás neve ''scriptio continua)''.
 
A legtöbb mai nyelvben azonban az egybeírásnak nyelvi funkciója van: számos esetben [[szóösszetétel]]ek létrejöttét, ezáltal az összekapcsolt szavak fogalmi önállósulását jelzi, máskor a kiejtést tükrözi (mint az [[olasz nyelv|olasz]] névmásoknál vagy a [[cseh nyelv|cseh]] vagy [[szlovák nyelv|szlovák]] tagadószónál). A szavak fogalmi önállósulása is összhangban lehet a kiejtéssel, például az összetételeket már jellemzően önálló szóként hangsúlyozzuk (pl.például ''szövegszerkesztő'': csak az első szóra esik hangsúly), alkotóelemeiktől függetlenül. A kevésbé meghonosodott, ill. alkalmi összetételek tagjai azonban megőrizhetik önálló kiejtésüket, noha ezeket is egybeírjuk (pl.például ''jádekösöntyű'', vö. ''faasztal'').
 
A jelentés megváltozásának, a fogalmak önállósulásának több fajtája van, s ezek közül nem mindet írjuk egybe. A szólások, közmondások is önállósultak ugyan, mert elkülönültek az elemeik szó szerinti jelentésétől (pl.például ''csütörtököt mond'': nem 'a pénteket megelőző napot említi', hanem 'tönkremegy'), ám ezeknél megmarad a különírás.
 
Az egybeírható szavak hossza, az egybeírás szabályai igen eltérőek lehet a nyelvekben: az [[angol nyelv|angolban]] rendszerint csak a rövid elemekből álló összetételeket írják egybe (s azokat se mindig), [[német nyelv|németül]] viszont meglehetősen hosszú fogalmakat is egybeírnak. Az egyes nyelvek különbségére jellemző, hogy egyazon fogalmat angolul vagy franciául több szóban írnak, míg németül vagy magyarul ugyanezeket sokszor egybeírják.
22 090

szerkesztés