„Kvantum-elektrodinamika” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nallimbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő módosítása: ko:양자전기역학
XZeroBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: pl. javítása példáulra, Replaced: pl. → például (2)
15. sor:
Ezeken az alapokon egymástól függetlenül [[1946]]-ban [[Sin-Itiro Tomonaga|Tomonaga]] és [[1948]]-ban [[Julian Schwinger|Schwinger]] felépítette a '''kvantumelektrodinamika''' kerek elméletét. Ennek során perturbációszámítással tetszőleges pontossággal tudták reprodukálni a kísérleti eredményeket, miután megoldottak egy rémítő problémát. A számolások magasabb rendjében ugyanis a „korrekciók” végtelennek adódtak. Rájöttek azonban, hogy ez az elektron ''sajáttömegének'' és ''sajáttöltésének'' végtelen volta miatt van így (ld. [[klasszikus elektronsugár]]). Amit a kvantumelektrodinamikai számítások során a Lagrange-függvényben viszont az ún. ''csupasz tömeg'' és ''csupasz töltés'' van jelen, s a két végtelen mennyiség „különbsége” adja a ''megfigyelhető tömeget és töltést''. Az összes fellépő végtelen ezen két típus valamelyikébe tartozott, így a végtelenek konzekvens módon eltávolíthatónak bizonyultak. Eljárásukat [[renormálás]]nak hívjuk.
 
[[Richard Feynman|Feynman]] más úton, operátorok helyett [[útintegrál]]ok segítségével építette fel a kvantumelektrodinamikát és megmutatta, hogy közvetlenül a Lagrange-függvény alapján gráftechnikájával ([[Feynman-gráf]]) felépíthető az összes lehetséges kezdő és végállapotra az összes közbülső állapotra (alapállapot és korrekciók) vonatkozó valószínűségi integrálkifejezés. Erről a technikáról [[Freeman Dyson|Dyson]] (pl.például [[Dyson-operátor]] vagy ''időfejlesztő operátor'') mutatta meg, hogy ekvivalens Tomonaga és Schwinger módszerével. Feynman, Tomonaga és Schwinger [[1965]]-ben [[Nobel-díj]]at kaptak.
 
==Töltött részecske mozgásegyenlete==
25. sor:
(\frac{\partial^2}{\partial x^2} +\frac{\partial^2}{\partial y^2} +\frac{\partial^2}{\partial z^2}) </math>
 
ki kell egészítenünk egy kölcsönhatási taggal, ami pl.például elektromos tér esetén az elektromos potenciállal írható le:
 
:<math>i\hbar\frac{\partial\Psi}{\partial t} = (\hat{T}+\hat{V})\Psi = \hat{H}\Psi</math>