„Lucius Caecilius Metellus (i. e. 251)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
[[Kr. e. 251]]-ben, az [[I. pun háború]] idején [[consul]] volt [[Caius Furius Pacilus]]szal, és kollégájával együtt Szicília szigetén harcolt a [[punok]] legendás hadvezére, [[Hasdrubal]] - [[Hannibal]] apja - csapatai ellen. A harci [[elefánt]]ok olyannyira elrettentették a római katonákat, hogy a két consul inkább kerülte az összecsapást. Végül Pacilus visszatért [[Itália|Itáliába]] a csapatok egy részével, Hasdrubal pedig úgy vélte, hogy elérkezett a cselekvés ideje. [[Panormus]]nál megtámadta Metellus állásait, azonban katasztrofális vereséget szenvedett: hadainak zöme elpusztult, elefántjait pedig elfogták a rómaiak. Ez a győzelem alapozta meg a szigeten a rómaiak fölényét, és a háború végkimenetelében is döntő volt. Nem csoda, hogy Metellus [[triumphus]]t tarthatott [[Róma|Rómában]], amelyen a zsákmányolt elefántokat is felvonultatta. Később a Metellusok által vert pénzérmék jellegzetes motívuma lett a győzelemnek emléket állító elefánt.
[[Kr. e. 249]]-ben [[Aulus Atilius Calatinus]] [[dictator]] helyettese ([[magister equitum]]), [[Kr. e. 247]]-ben pedig ismét consul lett, ezúttal [[N. Fabius Buteo]] kollégájaként. Ezekben az években semmi említésre méltó esemény sem történt. [[Kr. e. 243]]-ban [[Pontifex Maximus|pontifex maximus]] lett, amely tisztséget huszonkét évvel később bekövetkezett haláláig viselt. Ilyen minőségében [[Kr. e. 241]]-ben megmentette a [[Palladium]]ot a lángoló [[Vesta]]-templomból, ám közben elvesztette szeme világát. Hősi tettéért szobrot emeltek neki a [[Capitolium]]on, és a történelemben egyedülálló módon engedélyezték számára, hogy [[ló]]vonta fogaton mehessen a [[senatus]]i ülésekre.
Egyéb megtiszteltetések mellett [[Kr. e. 224]]-ben dictatorrá válaszották a népgyűlés levezetésére. Érdemeit [[Plinius]] által megőrzött halotti beszédéből ismerjük, amit fia, [[Quintus Caecilius Metellus|Quintus]] tartott a temetésén.
| |||