Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
Metellus Dalmaticust sokszor összekeverik unokatestvérével, [[Lucius Caecilius Metellus Diadematus]]szal, aki [[Kr. e. 117]]-ben volt consul. Ő maga unokafivére előtt két évvel, [[Kr. e. 119]]-ben töltötte be a [[magistratus|magistraturát]] [[Lucius Aurelius Cotta]] kollégájaként. Feltehetően a népszerűség utáni vágytól hajtva hadat üzent a [[dalmácia]]iaknak, akik egyébként semmiféle ellenséges érzülettel nem viseltettek Rómával szemben. Így aztán nem is védekeztek, Metellus pedig érdemtelenül tarthatott [[triumphus]]t és nyerte el a '''Dalmaticus'''/'''Delmaticus''' [[agnomen]]t (ragadványnév [[latin]]ul) az év végén, miután a átteleltette hadseregét [[Salonae]]-ban (ma [[Split]], [[Horvátország]]). A hadizsákmányból kijavíttatta [[Castor és Pollux]] templomát.
 
[[Kr. e. 115]]-ben [[Cnaeus Domitius Ahenobarbus]]szal együtt volt censor, és hivatali ideje alatt összesen harminckét embert zártak ki a [[senatus]]ból. Dalmaticus a [[Pontifex Maximus|pontifex maximus]]i rangot is viselte, ilyen minőségben a szűzességi fogadalmukat megszegő három [[Vesta-szűz]], Aemilia, Licinia és Marcia ügyében [[Kr. e. 114]]-ben hozott ítéletét - melyben mindössze Aemiliát, a felbújtót találta bűnösnek - széles körben visszautasították, és a népgyűlés ez egyszer ki is vette a bíráskodás jogát a [[Pontifex Maximus|pontifex]]ek [[collegium]]ának kezéből.
 
[[Kr. e. 100]]-ból származik az utolsó ismert adat róla: azon előkelőségek közé tartozott, akik fegyvert fogtak a [[római néppárt|néppárti]] [[Saturninus]] ellen.
201

szerkesztés