„Nyikolaj Fjodorovics Makarov” változatai közötti eltérés

A háború után a tulai CKB–14 (ma: ''KBP)'' tervezöirodában folytatta pályafutását. Az addig igen elterjedt, de a II. világháború végére már elavult, nehéz és pontatlan [[TT-pisztoly]] leváltására [[1945]]-ben írtak ki pályázatot. Makarov [[1947]]-re a páylázatra kétféle változatban készítette el saját konstrukcióját. A TKB–412 a TT-pisztolynál is használt 7,62 mm-es pisztolylőszert tüzelte, míg a TKB–429 változathoz saját, [[9 × 18 mm Makarov|9 x 18 mm]]-es lőszert tervezett. A pályázaton végül a 9 mm-es változat győzött. A külsőre a [[Németország|német]] [[Walther PP]] pisztolyra emlékeztető, de szerkezetileg attól eltérő és sokkal egyszerűbb kialakítású fegyverrel [[1949]]-től intenzív lőtéri próbák kezdődtek. A sikeres tesztelési folyamatot követően [[1951]]-ben a [[Szovjet Hadsereg]] PM ''(Pisztolet Makarova / Пистолет Макарова)'' típusjellel rendszeresítette a fegyvert. A Makarov-pisztolyból a közel 5 évtizedes sorozatgyártás alatt mintegy 5 millió darab készült a tulai fegyvergyárban és az Izsevszki Gépgyárhoz tartozó Izsevszki Mechanikai Gyárban (Izsmeh).

 

 

[[1974]]-ben vonult nyugdíjba. 36 darab, fegyverekkel kapcsolatos szabadalom fűződik a nevéhez. Számos díjat és kitüntetést kapott munkásságáért. Kétszer kapott [[Állami-díj]]at, ugyancsak kétszer [[Lenin-rend]]et. Nyugdíjba vonulása alkalmából a [[Szocialista Munka Hőse kitüntetés]]t is megkapta.