„Katódsugárzás” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VolkovBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: cs:Katodové záření
cink szulfid
3. sor:
A '''katódsugarak''' [[vákuumcső]]ben megfigyelhető [[elektron-áramlás]]ok. A vákuumcső olyan légüres üvegcső, amely legalább két elektródával van felszerelve, egy [[katód]]dal (negatív elektróda) és egy [[anód]]dal (pozitív elektróda). Az anód és a katód előre meghatározottan helyezkednek el egymáshoz képest. Ezt a konfigurációt [[dióda#Története|diódának]] nevezik.
 
A katódból melegítés hatására elektronok lépnek ki, és haladnak az anód felé. Ha az anód mögötti belső fal be van vonva foszforeszkáló anyaggal ( pl.: cink-szulfid), akkor ez az anyag a becsapódó elektronok hatására látható fényt bocsát ki. Ha egy fémtárgyat (alakzatot) helyezünk el a két elektróda között, az árnyékot vet a bevonaton. Ez azt jelenti, hogy a fénykibocsátás (vagyis a foszoreszkáló felület izzásának) okozói az anód által keltett sugarak, amelyek a bevonat felé haladnak. Ezek a sugarak egyenes vonalban haladnak és valamilyen távolságra még a bevonat mögé is eljutnak.
 
Ezt a jelenséget igen részletesen tanulmányozták a fizikusok a 19. század vége felé, [[Lénárd Fülöp]] [[Nobel-díj]]at kapott ezen a téren végzett kutatásaiért. A katódsugarakat először [[Geissler-cső]]vel állítottak elő. [[William Crookes]] speciális, úgynevezett [[Crookes-cső|Crookes-csöveket]] fejlesztett ki ezen sugárzás vizsgálatára. Nemsokára világossá vált, hogy a katódsugárzás az elektromosság hordozóiból, ismertebb nevükön [[elektron]]okból áll. Az a tény, hogy a sugarakat a katód (vagyis a negatív elektróda) keltette, egyértelművé tette, hogy az elektron [[töltés]]e negatív.