„Városmajor” változatai közötti eltérés

1989 szilfavágás
(Bocs, Árkayt áttettem az előző fejezethez)
(1989 szilfavágás)
 
 
A terület, amely az [[Ördögárok]] ártere volt, sokáig kaszáló, illetve a katonai tulajdonú terület volt. 1729-ben Buda város tanácsa 3000 forint elővételi jogon megvásárolta Gróf Daun városparancsnoktól, ahol az korábban kertészetet és majort létesített. 1731 és 1783 között a területet kertészeknek adták bérbe, de az a városnak nem járt haszonnal. 1785-ben [[II. József]] rendeletére a Városmajor területén közparkot kellett létesíteni. A [[Budai Magisztrátus]] (helytartótanács) Tallherr József állami építészt bízta meg a kertészeti tervek elkészítésével és Kock Antal városi kertész kezdte el a kerttelepítést [[1787]]-ben, az akkor divatos francia kertek mintájára a budakeszi és a dunabogdányi erdőkből vásárolt 3000 fát ültettek el. NapjainkbanEzeket isa megtalálhatólegöregebb mégszilfákat néhány1989-ben öregvágták [[szilfa]] ebből az időbőlki.
 
A [[19. század]] elején ide költözött a budai [[vurstli]], ami a környék leromlásához vezetett: a gondozatlan parkon a poshadt vizű Ördögárok folyt végig. [[1920]]-ban az Ördögárok befedésével és az ezt követő parkrekonstrukcióval újjáéledt a terület. Ebben az időszakban több építmény is elkészült, köztük a [[Árkay Aladár]] tervezte [[Városmajori Jézus Szíve plébániatemplom]], sportpályák, valamint a [[Budapesti Fogaskerekű Vasút|60-as villamos]] (fogaskerekű) végállomása.<ref name=vendegvaro/>
Névtelen felhasználó