„Kölcsönös érthetőség” változatai közötti eltérés

A kölcsönös érthetőség az egyik kritérium, amely alapján a legegyszerűbben meg lehetne különböztetni egymástól a nyelvet és a [[dialektus]]t. Az ''[[Ethnologue]]'' szerint a határvonal 85%-os szókészleti egyezésnél húzható meg:<ref>''Ethnologue – Languages of the World'', Raymond G. Gordon, Jr., 15. kiadás, [[SIL International]], [[2005]], p. 11. ''(Intelligibility and dialect relations)''.</ref> e kritérium szerint az ennél alacsonyabb értékek már valószínűleg nehezítik a megértést, míg magasabbak esetén dialektusról is beszélhetünk. Ugyanakkor itt [[szociolingvisztika]]i tényezők is számításba jöhetnek. Például, olykor igen közeli rokonságban álló, teljes mértékben kölcsönösen érthető dialektusokat is külön nyelveknek tekintenek társadalmi, politikai okokból (pl.például [[Spanyol nyelv|spanyol]] és az [[Asztúriai nyelv|asztúriai]]), de az is előfordul, hogy kölcsönösen csak nehezen vagy egyáltalán nem érthető dialektusokat csupán ugyanazon nyelv változatai között tartanak számon (pl.például az [[Olasz nyelv|olasz]] és a dél-[[olaszország]]i dialektusok).

Sok esetben szintén eltér az írásbeli, illetve a szóbeli kölcsönös érthetőség. Az [[újlatin nyelvek]] példájánál maradva, helyesírásuk viszonylag egységes, egyik nyelv beszélője számára sem okozhat különösebb nehézséget egyszerű szövegek megértése a többi nyelven (figyelembe véve természetesen az előző bekezdésben leírtakat), azonban a meglehetősen eltérő kiejtés bizonyos nyelvek esetében (pl.például a [[Francia nyelv|francia]] és a csoport többi nyelve között) ellehetetlenítheti a szóbeli kölcsönös megértést.