„Metafizika (Arisztotelész)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: es:Metafísica (Aristóteles) |
a Bot: pl. javítása példáulra, Replaced: pl. → például (3) |
||
35. sor:
===Az alaptudomány (A valóság általános természete)===
Minden ami határozott formában létezik azt Arisztotelész szubsztanciának (ούσία) nevezi. A valóságot pedig úgy határozta meg, mint egyedi szubsztanciák rendszerét. A szubsztancia fogalmát úgy határozta meg, mint ''amiről lehet valamit állítani, de őt magát nem állíthatjuk semmiről.'' Ebből az következik, hogy minden szubsztancia ami egyed, vagy ami önmagából, belső létének a mozzanataiból megérthető. Az arisztotelészi szubsztancia konkrét fogalom, mint
A szubsztanciáknak kiemelkedett prioritása van a többi kategória fölött, mert 1.) csak a szubsztancia létezhet önállóan, a többi kategória erre nem képes. 2.) A kategóriák csak mint a szubsztancia részei, hozzátartozói létezhetnek. 3.) Mert csak akkor ismerünk igazán egy dolgot ha tudjuk róla, hogy micsoda, azaz, ha ismerjük a szubsztanciáját. Mindebből az következik, hogy minden kutatás elve a szubsztancia kell, hogy legyen, reája kell irányulnia minden tudományos kutatásnak. A szubsztancia csak saját magából érthető meg, csak ő bír léttel. Ebből azonban az következik, hogy nem lehet ellentéte, mert az a nemlétező volna. További jellegzetessége a szubsztanciának az, hogy nem fokozható, Szókratész nem lehet önmagánál jobban Szókratész, viszont lehet ellentétes tulajdonságok hordozója: tudatlanból válhat tudóssá, egészségesből beteggé.
Arisztotelész szerint nem egy, hanem sok szubsztancia van a világon, melyek egymáshoz viszonyítva különböző fokozati szintem állnak. A fokozati szintek azt jelentik, hogy megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos szubsztanciákat:
====Az örök valóság (Az első szubsztancia: Isten)====
Arisztotelész a legmagasabb rendű tudománynak a teológia nevet adta, melynek tárgya a változásoktól mentes, mozdulatlan mozgató. Ezzel a kérdéssel a „Metafizika” zárókönyvében, a Λ könyvben foglalkozott, ebben a könyvben olvashatunk Arisztotelész egyetlen, rendszeres teológiai esszéjét.
75. sor:
Arisztotelész koncepciójában minden fejlődés célt előfeltételez, amely a lehetőség szerinti létezőtől az "ouszia" valóságos kibotakozása fele halad. Négy okát különbözteti meg a fejlődésnek:
*''formai ok'' (causa formalis). Egy tárgy formája szerint határozódik meg:
*''cél ok'' (causa finalis). Arisztotelész teleológiai alapgondolata szerint semmi sem történik cél nélkül: a háznál például ilyen az időjárás elleni védelem.
*''ható ok'' (causa efficiens). Minden fejlődésnek szüksége van egy olyan motorra, amely előrehajtja: a háznál ez az építőmunkások munkája.
| |||