„Epiruszi Despotátus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3. sor:
 
==A kezdetek (1205-1230)==
Az Epiruszi Despotátust '''Dukász Mihály''', [[II. Izsák bizánci császár|II. Izsák]] és [[III. Alexiosz]] császár unokatestvére hozta létre. Eleinte [[Montferrati Bonifác]]cal, a keresztes hadjárat vezetőjével működött együtt, de hamarosan a volt görögbizánci provincia, '''Nikopolisz''' helytartójának (deszposztész, despota) nyilvánította magát, és felkelt a Bonifác által alapított [[Thesszalonikéi Királyság]] ellen. Országa hamarosan menedékül szolgált sok elűzött görögnek, akik Mihályt mint új [[Noé]]t tisztelték, aki megmenti a [[görög nyelv|görög]]öket a [[latin nyelv|latin]] áradattól. A [[konstantinápoly]]i pátriárka mégsem őt, hanem [[I. Theodor nikaiai császár|I. (Laszkarisz) Theodort]] nyilvánította törvényes bizánci császárnak, és [[Nicea|Nikaiában]] keresett menedéket. Mihály erre elismerte [[III. Ince pápa]] főségét Epirusz felett, így elszakadt az [[ortodox]] görögöktől.
 
A második latin császár, [[I. Henrik latin császár|Flandriai Henrik]] követelte Mihály behódolását a [[Latin Császárság]]nak, amit ő névlegesen meg is tett, sőt megerősített azzal, hogy lányát a császár bátyjához adta feleségül ([[1209]]). Mihály ennek ellenére nem tartotta tiszteletben a szövetséget, bízván abban, hogy Epirusz hegyei bevehetetlenné teszik államát a latin támadókkal szemben. Közben Bonifác montferrati rokonai jelezték igényüket Epiruszra, mire Mihály lepaktált a [[Velencei Köztársaság|velenceiekkel]], és megtámadta a Thesszalonikéi Királyságot ([[1210]]). A despota rendkívül kegyetlenül bánt foglyaival, nem egy esetben latin papokat feszíttetett keresztre, ezért a pápa [[Kiközösítés|kiközösítette]]. Flandriai Henrik még ebben az évben felmentette Thesszaloníkit, Mihályt pedig belekényszerítette a felújított névleges szövetségbe.