„Bárd (heraldika)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a elütés |
|||
21. sor:
jelképrendszerben a balta a tudat megnyilvánulásának, a legfelsőbb beavatásnak a jelképe.
A ''bárd'' az egyik oldalon fejszeszerű, a másikon részben hegyes, részben kampószerű nyúlvánnyal van ellátva. A [[címer]]eken különféle változatai láthatók. A 14. század második felétől használtak ún. ''kalapácsbárdokat''. Ezek csúcsos végű zárópengével voltak ellátva, mely hatásosnak bizonyult a lemezpáncél áttörésénél. A hosszabb nyelűek a bárdok a rövidebb nyelűek a szekercék. A 14. század végén a bárdokból, baltákból fejlődött ki a ''csákányfokos'', mely a lemezpáncél és a nehéz [[sisak (heraldika)|sisakok]] áttörésére szolgált. A ''balták'' foka egyre inkább megnyúlt, az éllap helyén a tüske vált hangsúlyossá. A 14. században jellegzetes
A heraldikában általában a ''csatabárd'' (de: Streitbeil) fordul elő. A középkori magyar csatabárd jól megfigyelhető a Képes krónikában. Éllapja félhold alakú, köpűje igen hosszú, inkább [[alabárd]]ra hasonlít. Csatabárd volt a jelvénye az 1148-ban Aragóniában alapított ''A Bárd Hölgyei'' nevű rendnek. Norvégia címerében a bárdot tartó oroszlán [[Szent Olaf]] attribútuma.
| |||