„Filippo Tommaso Marinetti” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Élete: szatirikus |
a Bot: Átirányítások javítása |
||
3. sor:
== Élete ==
Marinetti [[egyiptom]]i olasz ügyvéd fiaként született, milliomos családban. Francia [[jezsuiták|jezsuita]] iskolába járt [[Párizs]]ban, majd [[Genová]]ban tanult. Irodalmi és jogi doktorátust szerzett.
Első műveit franciául írta: Öreg tengerészek (1897), A csillagok meghódítása (1902), A csillagok meghódítása (1902), Rombolás (1904, verseskötet), Dinomdánom király (1910, szatirikus dráma). Ebben az időszakban Párizs és Milánó között járt – kelt. 1905-ben Poesia címen folyóiratot indított. 1909-ben a Le Figaro lapjain közzétette futurista manifesztumát Futurista kiáltvány címmel (''Manifesto del futurismo'') (1909). Ugyancsak ebben az időszakban francia műveket írt a futurizmus szellemében, mint például Az istenek mennek, d’Annunzio marad (1908), A testi város (1908), Elektromos bakák (1909). Ekkor keletkezett a Futurista mafarka (1910) című regénye, mely miatt szeméremsértésért perbe fogták, majd később a vádat elejtették.
9. sor:
A kiáltvány megjelenése után Európa szerte vezérköltő, ideológus és reklámfőnök lett. Színházi és utcai botrányokat szervezett. Ennek hatására híveinek száma csökkenni kezdett. Ezután írta A tripoliszi csata (1911), a Drinápoly bombázása (1914), a Zang Tum Tumb (1914) című műveit. A pápa monoplánja (1912) programalkotó irodalmi alkotása még ugyancsak franciául született. Óriási botrányt keltett Az asszony ingatag (1910) színműve is.
1914-15-ben Marinetti kezdeményezte a fasiszta ideológiát, melynek alappillére a [[Hármas Szövetség]]ből kiugrással indítandó háború, a Risorgimento utolsó háborúja az olaszlakta területekért. Interventista tüntetéseket is szervezett, majd [[Benito Mussolini|Mussolinivel]]
1919-ben Marinetti jelölteti magát a választásokon. Azonban megbukik Mussolinivel együtt, s másnap lecsukják állambiztonság elleni merényletért és fegyveres csapatok szervezéséért. Ekkor írja A kommunizmuson túl (1920, tanulmány) című tanulmányát. A börtön után Milánóban megjelenik következő irodalmi szakaszának előrejelző műve: A szavak futurista szabadsággal (1919, francia) című munkája.
| |||