„Frank Finlay” változatai közötti eltérés

a
Bot: Átirányítások javítása
a (Roman Polański)
a (Bot: Átirányítások javítása)
'''Frank Finlay''' ([[Farnworth]], [[Lancashire]], [[1926 a filmművészetben|1926]]. [[augusztus 6.]] – ) [[British Academy of Film and Television Arts|BAFTA]]-díjas angol színész. Felmenői között ír és skót származásúak is vannak. Hazájában mind színpadi, mind filmszínészként nagy elismerésnek örvend. Pályája kezdete óta szerepel televíziós produkciókban is. [[1984 a filmművészetben|1984-ben]] a Commander of the British Empire (CBE) kitüntetésben részesült.
 
[[Kép:Finlay1.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Porthos szerepében ''A négy testőr, avagy a Milady bosszúja'' című filmben]]
 
==Pályafutása==
Finlay 14 éves korában otthagyta az iskolát, és alkalmi munkákból élt. Egy idő után érdeklődni kezdett a színjátszás iránt, és a helyi színtársulatoknál kisebb szereplehetőségekhez jutott. [[1951 a filmművészetben|1951-ben]], [[Skócia|Skóciában]] olyan nagy sikerrel lépett színpadra, hogy elnyerte a Sir James Knottról elnevezett ösztöndíjat, és bekerült a [[london]]i Royal Academy of Dramatic Art (RADA) intézményébe. Tanulmányai végeztével a Guildford állandó társulatának tagja lett. Sikerrel lépett fel a Royal Court Theatre színpadán, ahol különösen [[Arnold Wesker]] színdarabjaiban nyújtott kiemelkedőt. Színészi sokoldalúságát modern és klasszikus darabokban egyaránt bizonyította, ezért [[Laurence Olivier]] is meghívta őt a National Theatre Company társulatába. Itt olyan darabokban léphetett fel, mint például a ''Kurázsi mama'' vagy a ''Júnó és a páva,'' de természetesen a [[William Shakespeare|Shakespeare]]-szerepek sem maradtak ki az életéből. A ''Sok hűhó semmiért''ben komikusi képességeit csillogtathatta meg, míg az ''Othelló''ban drámai szerepkörben volt látható. Ez utóbbi előadás címszerepét Olivier alakította, Finlay az intrikus Jágót formálta meg. Alakításának nagy volt a visszhangja, akárcsak az egész előadásnak. A társulat külföldi turnéra ment a produkcióval, amellyel a [[Szovjetunió]]ba is eljutottak. A színpadi előadást [[1965 a filmművészetben|1965-ben]] filmszalagra rögzítették, melynek köszönhetően Finlay-t Jágó szerepéért [[Oscar-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek|Oscar-]], [[Golden Globe-díj|Golden Globe-]] és [[BAFTA-díj a legjobb férfi főszereplőnek|BAFTA-díj]]ra jelölték, továbbá a [[San Sebastián-i Filmfesztivál]]on elnyerte a legjobb férfi alakítás díját.
 
Még ugyanabban az évben az ''A Study in Terror'' című [[Sherlock Holmes]]-filmben Lestrade felügyelő szerepét játszotta. A figurát [[1979 a filmművészetben|1979-ben]], a ''Gyilkosság rendeletre'' című filmben is megszemélyesítette: mindkét produkció [[Hasfelmetsző Jack]] gyilkosságait idézte fel. Finlay a brit filmművészet népszerű karakterszínésze lett, akit sűrűn foglalkoztattak a legkülönbözőbb műfajú mozi- és tévéfilmekben. Emlékezetes alakítást nyújtott a legendás kalandor és nőcsábász [[Giacomo Casanova]] szerepében egy [[1971 a filmművészetben|1971-es]] tévésorozatban. (A téma [[1987 a filmművészetben|1987-es]], ugyancsak a televízió számára készített feldolgozásában szintén szerepelt, de már nem a címszerepet kapta.) [[1973 a filmművészetben|1973]] különösen jó év volt Finlay pályáján. [[Adolf Hitler]]t játszotta a náci diktátor végnapjait bemutató tévéfilmben, a ''The Death of Adolf Hitler''ben. Szerepformálásáról a kritikusok felsőfokokban cikkeztek, de kedvezően fogadták a ''The Adventures of Don Quixote'' és a ''Candide'' című tévéjátékokban nyújtott alakításait is: előbbiben Sancho Panzát, utóbbiban magát a szerzőt, [[Voltaire]]-t alakította. [[Richard Lester]] meghívta őt látványos szuperprodukciója, a [[Id. Alexandre Dumas|Dumas]] regénye nyomán készült ''[[A három testőr, avagy a királyné gyémántjai]]'' sztárjai közé. Nem is egy, hanem rögtön két szerepet kapott: ő volt a hiú Porthos, illetve [[Buckingham herceg]] ékszerésze, O’Reilly. Természetesen a folytatásból ''([[A négy testőr, avagy a Milady bosszúja]])'' sem maradt ki, hiszen a két filmet egy időben forgatták. Finlay-nek arra is maradt még ideje 1973-ban, hogy az akkoriban népszerű színes bőrű filmhős, Shaft egyik kalandját bemutató alkotásban ''(Shaft Afrikában)'' ugyancsak a kamerák elé álljon.
[[Kép:Finlay2.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Nino Rolfe szerepében ''A kulcs'' című filmben]]
 
Az [[1970-es évek]] második felében Finlay újabb tévés produkciókkal növelte népszerűségét: a ''Bouquet of Barbed Wire'' és az ''Another Bouquet'' nagy sikernek bizonyult Angliában. Az [[1980-as évek]] terméséből említésre méltó az erotikus botrányfilmjeiről híres [[Tinto Brass]] ''[[A kulcs]]'' ([[1983 a filmművészetben|1983]]) című munkája, melyben Finlay a [[Stefania Sandrelli]] megformálta szépasszony férjét alakította, aki idős korában is fogékony maradt a női bájak iránt. Szerepelt a hányatott sorsú orosz tudósról, [[Andrej Dmitrijevics Szaharov|Andrej Szaharovr]]rólól szóló tévéfilmben. Fontos szerepet kapott [[Charles Dickens|Dickens]] ''Karácsonyi ének'' című művének [[1984 a filmművészetben|1984-es]], és [[Erich Maria Remarque|Remarque]] ''A diadalív árnyékában'' című klasszikusának [[1985 a filmművészetben|1985-ös]] tévés feldolgozásaiban is. Richard Lester jóvoltából az öreg, de változatlanul hiú Porthos figuráját szintén életre kelthette ''[[A testőrök visszatérnek]]'' ([[1989 a filmművészetben|1989]]) című ironikus kalandfilmben. A színész valószínűleg nem találta túl viccesnek, amikor a tekintélyesnek tartott ''Halliwell's Filmgoer's Companion'' 9. kiadásában azt olvashatta, hogy [[1986 a filmművészetben|1986-ban]] ő már elhunyt.
 
Az [[1990-es évek]]ben Finlay továbbra is megosztotta energiáit a televízió, a film és a színpad között. Kitűnő epizódalakítást nyújtott [[Roman Polański]] világsikerű drámájában, ''[[A zongorista|A zongoristában]]'' mint a címszereplő apja. Szó volt arról, hogy a lengyel rendező következő filmjében, a ''[[Twist Olivér (film, 2005)|Twist Olivér]]''ben is játszani fog, ám erre végül nem került sor.
51 382

szerkesztés