|
==Élete==
Báró [[Forgách Zsigmond]] [[nádor]] fia volt. Ifjú korában több évet külföldön töltött, hazatérte után a katonai pályára lépett. [[1627]]-ben királyi kamarás és [[Szécsényvár]] főkapitánya volt. [[1635]]. [[november 13.|november 13]]. jelen volt a [[nagyszombat]]i egyetem ünnepélyes megnyitásán; [[1640]]. [[május 12.|május 12]]. grófi rangra emeltetett; [[1648]]-ban [[kassa]]i tábornok lett, ez év [[szeptember 22.|szeptember 22]]-ről birjuk egy levelét, melyben királyának panaszkodik, hogy ha a [[Törökország|török]] rátámad nincs mivel ellentállnia; emberei is, kivéve a ró,ai katolikusokat, nem tartanak vele, gyanusak; [[október 17.|október 17]]. levelében pedig irja, hogy [[I. Rákóczi György]] csábítgatja embereit, és mert meztelenek, ágyuik rosszak, fizetésük pontatlanul jár ki, neki pedig két millió vagyonára 100 frt hitele sincs, fővezéri állása tűrhetetlen. [[1643]]–[[1644]]-ben Rákóczi György ellen szerencsétlenül csatázott; a város Rákóczinak hódolt, és neki ki kellett vonulnia. [[1644]]. [[február 2.|február 2]]. jelenti, hogy a felső megyék Rákócz ellen fegyvert fogni nem akarnak, s a parancsai alatt álló hadak is elpártolnak. [[1646]]. [[szeptember 25.|szeptember 25]]. az országgyűlési [[nádor]]választáskor a katolikus jelöltek közt a második helyen volt, de csak 55 szavazatot nyert. [[1647]]. [[június 16.|június 16]]. [[IV. Ferdinánd]] koronázásakor főpohárnoki szerepet viselt az udvari ebédnél; e napon lett aranysarkantyús vitéz. Része volt több nevezetes követségben is, pl. [[Lengyelország]]ban. [[1649]]. áprilisában ismét nádorjelölt volt, de [[Pálffy Pál]] lett a nádor, [[1652]]. áprilisának végén mint [[érsekújvár]]i kapitány [[Nagyvezekény]]nél a rabló török hadra csapott és 800 ellent teritett le a csatatéren, de ő is 70 magyart, köztök négy hős Eszterházyt, veszített. [[1655]]-ben az udvar hidegségét érezte, mert a kitűzött nádorválasztásra a jelöltek sorából is kihagyták, és midőn e miatt panaszt emelt, egyébként is mellőztetést tapasztalt. [[1653]]-ban IV. Ferdinánd római császárrá koronázásakor [[Regensburg]]ban, 1655-ben [[III. Ferdinánd]] harmadik neje Eleonora koronázásán volt jelen. [[1662]]-ben ő is kezdte üldözni a [[protestantizmus|protestánsokatprotestáns]]okat, templomaikat a katolikus hitűeknek adta s alattvalóit e hitre szorította. [[1663]]-ban [[Kara Musztafa]] Érsekujvár alá jövén, e várat Forgách erősen tartotta; azonban a nagyobb erőnek engedni volt kénytelen és a várat [[szeptember 25.|szeptember 25]]. föladta. A kivonulás zeneszóval, fegyveresen, vagyonkivitellel történt, és a nagyvezér bizonyságot adott Forgáchnak, hogy kötelességének a mint lehetett megfelelt; e bizonyság dacára egy évig [[Győr]]ött fogságban tartották, de a hadi törvényszék előtt a vád alól kitisztázván magát, fölmentették. [[1667]]-ben szó lévén az idegen hadak kiviteléről és a várkapitányi állomásoknak magyarokkal leendő betöltéséről, Forgách várkapitány lett. [[1668]]-ban ismét nádorjelölt volt. [[1670]]. [[március 27.|március 27]]. az [[I. Lipót]] király által [[Besztercebánya|Besztercebányára]] hirdetett eredménytelen gyűlésen részt vett; ekkor már [[tárnok]] volt. [[1680]]. áprilisának elején a Nagyszombatban tartott tanácskozáson mint országbiró szerepelt; ekkor indítványozta, hogy a közhivatalok [[Magyarország|magyarokkal]] töltessenek be.
==Munkái==
|
