„Konsztantyin Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kieg |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
63. sor:
Bár semmi baja nem esett, II. Sándor kérte, térjen haza az orosz fővárosba. A nagyherceg azonban Lengyelországban maradt, és kozák testőrökkel vette körül magát és családját. Felesége, Alekszandra nagyhercegné támogatta mindenben; a nagyherceg hatodik fia, Vjacseszlav Konsztantyinovics lengyel földön született meg. Vjacseszlav nagyherceg keresztelőjére hivatalos volt [[III. Sándor orosz cár|Alekszandr Alekszandrovics nagyherceg]], II. Sándor cár második fia és Konsztantyin Nyikolajevics unokaöccse. Alekszandr Alekszandrovics lett Vjacseszlav Konsztantyinovics keresztapja, ám Konsztantyin nagyherceg nyilvánosan megsértette unokaöccsét egy vacsora alkalmával. Konsztantyin Nyikolajevics és Alekszandr nagyherceg ettől fogva kölcsönös ellenszenvvel viseltettek egymás irányába, amely főként akkor kapott jelentőséget, mikor Alekszandr nagyherceget III. Sándor néven Oroszország cárjává koronázták.
Konsztantyin nagyherceg megkedvelte a lengyeleket, és nagyobb szabadságot akart biztosítani számukra. A [[Lengyel nyelv|lengyel]] lett újra a hivatalos nyelv, az egyetemek újra működtek, az orosz hivatalnokokat lengyelek váltották fel, és a nagyherceg udvartartásában is főként a lengyel emberek kaptak szót. Ezek az intézkedések nem elégítették azokat a lengyel hazafiakat, akik teljes függetlenséget akartak. Az elégedetlenkedőket sorozással próbálták ártalmatlanná tenni. Azonban ez [[1863]]-ban [[Januári felkelés|felkeléseket]] eredményezett, melyek hamarosan átterjedtek a birodalom többi, nyugati részére is. Miután elfojtották a zavargásokat, Konsztantyin nagyherceg [[1863]] augusztusában kérvényezte a cárnál alkirályi címe elvételét. II. Sándor cár rábólintott az öccse óhajára, azonban a nagyherceg hivatalosan csak [[1864]] májusában szűnt meg alkirály lenni, amikor
===Az Államtanács elnökeként===
|