„Galloitáliai nyelvek” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
a
A '''galloitáliai nyelvek''' – hagyományosan '''északolasz nyelvjárások''' – a történelmi [[Gallia]] mai [[Olaszország]] területéreészaki részére eső részein, vagyis Észak- és Északnyugat-Olaszország eredetilegterületein ([[keltákLatin nyelv|latinul]] lakta''Gallia vidékein ([[szubsztrátum]]Cisalpina)'' kialakult '''[[újlatin nyelvek]]''', illetve [[dialektus|nyelvjáráscsoport]]ok, amelyek hangtani, nyelvtani tulajdonságaik alapján közelebbről a [[nyugati újlatin nyelvek]] [[Galloromán nyelvek|galloromán csoportjába]] tartoznak. A szóban forgó területeket a [[Ókroi Róma|római]] hódítás előtt [[kelták]] lakták, így ezeknél a nyelveknél a kelta [[szubsztrátum]] hatásával kell számolni. A galloitáliai dialektusok és az [[olasz nyelv]], illetve dél-itáliai dialektusok közötti választóvonal a [[La Spezia]]–[[Rimini]] városokat összekötő képzeletbeli egyenes lenne.
 
E nyelveket vagy nyelvváltozatokat hagyományos értelemben – sokszor még maguk a beszélőik is – csak az olasz nyelv északi nyelvjárásainak tekintik; ''[[A világ nyelvei]]'' című szaklexikon is csupán mint olasz nyelvjárásokat tárgyalja az „'''olasz'''” címszó alatt. Nyelvészetileg ugyanakkor a galloitáliai nyelvek közelebbi rokonságban állnak a [[Francia nyelv|francia]], [[Okcitán nyelv|okcitán]], [[Katalán nyelv|katalán]] nyelvekkel, illetve a [[rétoromán dialektusok]]kal, mint az olasszal.