„35 mm-es film” változatai közötti eltérés

A '''35 [[milliméter|mm]]-es film''' a szabványos filmméret, a 35 mm széles filmcsík két szélén hüvelykenként 6-6 lyuk szolgál a film továbbítására. Ilyen filmet [[Thomas Alva Edison]] használt először az általa feltalált [[mozgókép]]es kamerához. A legtöbb mai professzionális kamera és vetítő ilyen filmet használ, amelyet függőlegesen vezetnek keresztül rajtuk.

 

{|border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"

|+ A két „szferikus matt” módszer összehasonlítása

|-

|bgcolor=#c0ffff; colspan=4 align=center| A jobb oldalon a szürke négyzet jelöli azt a részt, amit a mozikban kell kivetíteni.

|}

 

A [[Jurassic Park]] filmezésekor az egész filmet 1,33:1 arányban filmezték. Mivel a filmben sok a számítógépes grafika, egyes részeket be kellett szkennelni a számítógépbe, majd újra filmre exponálni, miután az effekteket elvégezték. Mivel a film szélesvászonra készült, a számítógépnek csak a filmkockák 1,85:1 arányú részét kellett átdolgoznia, ami 25%-os megtakarítást jelentett.

 

 

=== Anamorfikus ===

Mikor kitört az [[1950-es évek|50-es évek]] szélesvásznúfilm-forradalma, az új technikák arra kényszerítették volna a mozitermeket, hogy a létező vetítőgépeket újabb (természetesen drágább) gépekre cseréljék. Az anamorfikus módszer közkedvelt volt, mert ugyanazt a 35 mm-es filmet használta, mint a szférikus eljárás. A különbség csak annyi volt, hogy olyan speciális lencséket használtak, amelyek egy széles képet tudtak egy 1,33:1 arányú filmkockára filmezni. Az ilyen lencsék a képet vízszintesen összesűrítették. Mikor egy ilyen képet egy másik anamorfikus lencse elé tesznek, a lencse újra "kinyújtja" a képet az eredeti méreteire. Ennek a formátumnak az előnye az, hogy a filmkocka egész felületét kihasználja, így a kép sokkal élesebb. A hátránya viszont az, hogy az operatőrnek nehezebb a képet fókuszálva tartani. <!-- (hirtelen mozgáskor a kép homályos lesz, ami persze nem áll fenn egy profi filmezés esetén – ahol több kamera filmezi ugyanazt a részletet). -->

 

 

=== Super 35 ===

 

A Super 35 formátum [[James Cameron]] ([[Terminátor 2]], [[Titanic (film)|Titanic]]) és [[Bryan Singer]] ([[Közönséges bűnözők]]) filmrendezők kedvenc formátuma. Ebben a formátumban a hangsávok nem foglalnak helyet a filmkockán, ezeket ugyanis külön szalagra rögzítik, amelynek sebességét a kameráéhoz szinkronizálják. Mivel hiányoznak a hangsávok, a filmkocka, amely eredetileg 1,33:1 arányú volt, most 1,66:1 arányú lett. Az operatőr a cselekményt egy 2,35:1 arányú részbe filmezi. Ezt a részt anamorfikus lencsékkel átmásolják egy 35 mm-es filmre, amelyen már rajta lesznek a hangsávok is. Mivel a 2,35:1 arányú résznél több volt a filmkockán exponálva, televízióra formázva sem lesznek alul vagy felül fekete csíkok, így teljesen kitölti a TV képernyőjét.

 

{|border="1" cellpadding="5" cellspacing="0" align="center"

|}

 

Mikor a ''Terminátor 2'' filmet készítették, forradalmi számítógépes hatásokat használtak. Ehhez a filmet beszkennelték a számítógépbe. A speciális hatásokat 1,66:1 arányban tervezték, csakúgy, mint a filmet. Mivel a filmkocka jó része nem látható a moziban kivetítéskor, a számítógépbe csak a középső részt szkennelték be. Ennek volt egy másik oka is, tudniillik egyetlen filmkocka a számítógép [[merevlemez]]én legalább 30 [[MByte]]-ot foglalt, hogy a kép minősége szemmel láthatóan ne romoljon. Mivel a mozgások hiteles visszaadásához a filmen egy másodperc alatt 24 állóképet kell rögzíteni, egy másodperc már 720 MB helyet foglal. Mivel a túlnyúló képrész úgysem lett volna látható a végleges változatban, fölösleges idő- és pénzkidobásnak látszott átdolgozni azt az információt, amely a moziképernyőn úgysem jelent volna meg. Mikor az átdolgozott képkockákat újra filmre exponálták, csak egy 2:1 arányú rész volt megtöltve információval. Mikor a filmet TV-s változatra dolgozták át, nem volt más lehetőség, mint egy elég nagy részt kivágni az eredeti képből (máskülönben nemkívánatos fekete csíkok jelentek volna meg).