„A román nyelv írása” változatai közötti eltérés

Az legrégibb fennmaradt román nyelvű dokumentumokat ([[16. század]]) [[román cirill ábécé|cirill ábécé]]vel írták, mivel már a [[10. század]] óta ez volt az [[ortodox egyház]] által és a közigazgatásban használt [[óegyházi szláv nyelv]] írása. Ennek az ábécének 43 betűje volt.

 

 

A 16. századtól kezdve, [[1779]]-ig elszórtan már előfordul a latin ábécé használata is. Például, [[magyar helyesírás]]sal adnak ki egy énekeskönyvet [[Kolozsvár]]ott, [[1571]] és [[1575]]? között. [[1593]] és [[1597]] között egy Luca Stroici nevű [[moldva]]i bojár lejegyzi a ''Miatyánk''-at [[lengyel nyelv|lengyel]] helyesírással, ami nyomtatásban is megjelenik.

[[1797]] és [[1828]] között, a cirill ábécé több egyszerűsítésen megy keresztül. [[Ion Heliade Rădulescu]] javaslatára<ref>''Gramatica românească'' (Román nyelvtan) ([[Nagyszeben]], [[1828]])</ref>, [[1830]] és [[1860]] között, egy úgynevezett átmeneti ábécét használnak, amelyben vegyesen vannak cirill és latin betűk. Ugyanakkor, I. H. Rădulescu a fonetikai elven alapuló helyesírást szorgalmazza.

 

 

1860-ban végül áttérnek a latin írásra, de ezt az etimológiai elv szerint alkalmazzák. Ennek kiemelkedő példája [[August Treboniu Laurian]] és [[Ioan C. Massim]] szótára<ref>''Dicţionarul limbii române'' (A román nyelv szótára), [[1871]]–[[1878]].</ref>. [[1881]]-ig nagy viták zajlanak a fonetikus elvet hangoztatók és az etimológiai elvért küzdők között, mikoris a [[Román Akadémia]] a fonetikus elvre alapozott helyesírást fogad el.