„Habsburg–Estei Károly Ambrus főherceg” változatai közötti eltérés

 

'''Habsburg–Estei Károly Ambrus főherceg''' ''(Erherzog Karl Ambrosius Joseph Johann Baptist von Österreich–Este)'' ([[Milánó]], [[1785]]. [[november 2.]] – [[Tata]], [[1809]]. [[szeptember 2.]]) osztrák főherceg, modenai herceg, hercegprímás, [[esztergomi érsek]]. Korabeli egyházi dokumentumok ''Lotaringiai–Habsburg Károly Ambrus'' néven is említik.

==Élete==

===Származása, testvérei===

A [[Habsburg–Lotaringiai-ház]] Este–Modenai ágából származó Károly Ambrus főherceg Milánóban született 1785. november 2-én. Keresztneveit [[Milánó]] két püspökéről [[Szent Ambrus]]tól és [[Borromei Szent Károly]]tól kapta. Édesapja [[Habsburg–Lotaringiai Ferdinánd Károly Antal főherceg|Ferdinánd Károly Antal főherceg]] (1754–1806), [[Lombardia]] főkormányzója, [[I. Ferenc német-római császár|I. Ferenc]] [[német-római császárok listája|német-római császár]] és [[Mária Terézia]] császárné 14. gyermeke volt.

 

 

===Esztergomi érseki működése===

Származása miatt várható volt, hogy elnyeri az [[esztergomi érsek]]i széket. Unokaöccse, [[I. Ferenc|I. Ferenc császár]] [[1808]]. [[január 6.|január 6-án]] Károly Ambrus nővérét, [[Habsburg–Estei Mária Ludovika főhercegnő|Mária Ludovika főhercegnőt]] vette feleségül, és két nappal később [[január 8.|január 8-án]] valóban Károly Ambrust nevezte ki Esztergom [[érsek]]évé. A kinevezést [[VII. Piusz pápa]] 1808. [[február 25]]-án megerősítette. Károly Ambrus helyére 1808. [[április 29.|április 29-én]] [[Kámánházy László Mihály]]t (1753–1817) nevezték ki váci megyéspüspökké.

 

Rövid érseki működését alapvetően meghatározta a [[napóleoni háborúk]]ra való felkészülés, mivel a császár őt és [[József nádor]]t bízta meg a felkészülés szervezésével: József nádort nevezte ki fővezérré, Károly Ambrus vállalta a tábori püspökség megszervezését és vezetését. A hercegérsek az ország északi és nyugati területein, József nádor a Dél-dunántúlon és a tiszántúli [[vármegye|vármegyékben]] szervezte a [[nemesi felkelés]]t. 1809. [[február 25.]] – [[április 23.]] között végigjárta a reá bízott 23 vármegye székhelyét. [[1809]] Nagyszombatján [[Kassa|Kassán]] személyesen vezette a [[húsvét]]i körmenetet, ahol a források szerint magyarul énekelte a ''„Feltámadt Kisztus e napon”'' kezdetű éneket.

 

 

A franciáktól elszenvedett sorozatos katonai vereségek, majd az [[1809]]. [[június 14.|június 14-i]] [[győri csata]]vesztés nyomán hadikórház céljára engedte át a nagyszombati szemináriumot, a régi [[jezsuita]] rendházat, az [[Orsolya-nővérek]] zárdáját és más egyházi épületeket is. Rendszeresen látogatta a sebesülteket, a tatai ispotályban fekvő beteg katonáktól [[tífusz]]t kapott, a fertőzés néhány nap múlva a halálát okozta. Huszonhárom éves volt. A [[bíboros]]i címet valószínűleg korai halála miatt nem kaphatta meg.