Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Elba –> Elba (folyó)
Augustus [[14]]-ben bekövetkezett halála után röviddel a [[senatus]] Germanicust nevezte ki a Germaniában állomásozó hadak parancsnokául. Új katonái hamarosan fellázadtak Tiberius ellen, és saját hadvezérüket akarták trónra tenni, ő azonban lojális maradt az új [[princeps]]hez. Az elkövetkező két évben hadjáratokat vezetett a [[Rajna|Rajnától]] keletre élő [[germánok|germán]] törzsek ellen. Az ő érdeme, hogy [[16]]-ban a [[Weser menti csata|Weser menti csatában]] legyőzte őket. Germanicus találta meg a [[9]]-ben a [[Teutoburgi csata|teutoburgi erdő]]nél tőrbe csalt és lemészárolt legiók (a [[Legio XVII|XVII.]], a [[Legio XVIII|XVIII.]] és a [[Legio XIX|XIX.]]) maradványait, melyeket végső tisztességben részesített. A legiók védőistenségeit, a sasszobrokat is visszaszerezte, amivel nagy presztízsre tett szert.
 
Germanicust a fényes győzelmek ellenére – talán féltékenységből, de valószínűbb, hogy ismerve a birodalom katonai teherbírását, illetve a germán hadszínteret – Tiberius [[17]]-ben hazahívta a határt az [[Elba (folyó)|Elbáig]] kitolni akaró Germanicust, akit jutalomképpen diadalmenetben részesített, és másodszor is consullá nevezett ki [[18]]-ban. A következő évben a császár a [[Közel-Kelet|közel-kelet]]i [[provincia|provinciákba]] delegálta [[imperium maius]]szal felruházva, ahol [[18]]-ban provinciává szervezte [[Cappadocia|Kappadókia]] és [[Commagene|Kommagene]] királyságokat, illetve [[Cilicia|Kelet-Kilikiát]]. [[Armenia|Armeniát]] – a [[Parthus Birodalom]] beleegyezésével – ismét clienskirálysággá tette. Diplomáciai sikereit egy [[egyiptom]]i látogatással koronázta meg.
 
A következő évben Germanicus elhunyt [[Antiochia|Antiochiában]], [[Syria]] provincia fővárosában. Halála gyanús körülmények között következett be. A források többsége arra utal, hogy a syriai helytartó, [[Gnaeus Calpurnius Piso]] mérgezte meg Tiberius császár utasítására. Germanicus özvegye is emellett kardoskodott, Piso pedig inkább öngyilkosságot követett el, mintsem a népharagnak tette volna ki magát. Valószínű, hogy Tiberius féltékeny lett unokaöccse sikereire, illetve veszélyesnek érezhette népszerűségét és hatalmát. Az ominózus egyiptomi látogatás szintén kivívhatta a császár ellenszenvét, hiszen [[Aegyptus]] princepsi magánprovincia volt, és uralója veszélyeztethette Róma gabonaellátását.
116 360

szerkesztés