„Érmellék” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  11 évvel ezelőtt
a
+belső
a (belsőlink jav)
a (+belső)
 
== Története ==
Az [[Ér (folyó)|Ér]] völgyét többmillió év alakította ki. A 250 millió évvel ezelőtti [[Herciniai-hegységrendszer]] hatásai figyelhetőek meg a mélyben: egy törésvonala a mélyben az Érmellék alatt húzódik. Erre rakódott rá később a [[Pannon-tenger]] vastag üledéke, mely azzal magyarázható, hogy a [[Kréta (időszak)|Kréta időszaktól]] kezdődően fokozatosan süllyedt a kristályos talapzat. A hegységek kiemelkedése a geológiai újkor végére megállította ezt a süllyedést és a tengeri lerakódást, mellyel egyidejűleg a Pannon-tenger tóvá zsugorodott össze. Az Érmellék mai felszínének kialakítását a jégkorszakok közötti melegédesek okozták, amikor a megolvadt vizek az [[Alföld]] felé ömlöttek. Az Érmellék kialakulásában fontos szerepet játszott a [[Szamos]], a [[Tisza]], valamint a [[Kraszna]] folyók, amelyek hatalmas hordalékkúpot alkottak maguknak. A Tisza és a Szamos is az Érmelléken keresztül talált medret a [[Körösök]]höz. A [[jégkorszak]] végén megsüllyedt a [[Bodrogköz]] és a [[Szatmári-síkság]], így a Tisza és a Szamos is fokozatosan elhagyta az Érmelléket és átváltott mai mederfolyásába. Mintegy 7000 évvel ezelőtt kezdődött az a süllyedéssorozat, amelynek nyomán a Szamos és a Kraszna áradásai megrekedtek az [[Ecsedi-síkságláp]] tálszerű süllyedékében. A szárazabb időszakokban a szél kikezdte az iszapos hordalékot és [[lösz]]ös porréteget hagyott a környéken. A vízjárta, lápos, mocsaras területeken gazdag mocsári jellegű növény- és állatvilág alakult ki, míg a magasabb helyeken erdők és tisztások képződtek. Miután a Kraszna is elhagyta a völgyet, a [[Szekeres erdő]]ből eredő kispatak, az [[Ér (folyó)|Ér]] lett a vidék ura. Ebbe az 50-60 km hosszú és 5-10 km széles völgybe ömlött bele még a ''Kékéc'', a ''Csaholy'' patak, a ''Hideg-'', ''László-'', ''Malom-'' és ''Móka-Ér'', valamint a [[Szilágysági-dombok]]ról a záporpatakok vize.
 
Az évek során az Érmellék földrajzi fogalma nem csak a települések alapján tágult ki, hanem kiterjedt a geomorfológiailag hasonló tájegységekre is. Így lehetett az, hogy a [[középkor]]ban csak néhány települést tekintettek az érmelléki vidék határának, később azonban a [[Tasnádi-dombvidék]] településeit, sőt, egy időben, még [[Margitta|Margittát]] is idesorolták. Ma érmellékieknek mondjuk az Ecsedi-láp és Kraszna-síkság, a Tasnádi-dombvidék, a Szalacs-Székelyhíd-dombok és a [[nyírség]]i homokbuckák településeit és vidékét, továbbá a [[nagykároly]]i síkvidéken előforduló néhány települést is.
 
Ez a vidék hosszú időn keresztül mocsári táj arculattal büszkélkedett, ám az Ér vízrendszerének szabályozása sok hasznos lehetőséggel kecsegtette az embereket. [[1960]]-ban az ''Állami Vízügyi Bizottság'' elfogadott egy általános csatornázási tervet, melynek kettős célja volt: a folyó mederbeterelése, szabályozása, valamint a lecsapolt terület mezőgazdasági hasznosítása. A munkát [[1967]]-ben kezdték el. Azonban ez a lecsapolás több kárt okozott, mint hasznot, hiszen a lecsapolt vizeket nem öntözésre használták, hanem elterelték, még a kisebb halastavak egy részét is lecsapolták. Az [[ökológusok]] javaslatát egy [[rezervátum]] kialakítására a [[kommunizmus|kommunista]] állam figyelmen kívül hagyta, hogy minél több termőföldet nyerhessen a lecsapolt területekből. Ezért rövid időn belül eltűnt a csodás növény- és állatvilág, amely benépesítette az Érmelléket. Egy-egy kisebb területen még ma is próbálja a [[nád]], [[sás]], [[káka]] visszanyerni régi területeit, de a [[kolokán]], a terület jellegzetes vízinövénye már csak az emlékekben él. Eltűntek a [[gém]]ek, a [[vízityúk]]ok, [[cankó]], [[poszáta]], [[bíbic]], [[vöcsök]]-tanyák, a gazdag halállomány is nagyon megritkult, melyek a táj fő állatvilágát alkották. Az emberek sem járnak már a „lapos fenekű hajóval”, amelyekről már csak a temetőkben használt fejfák emlékeznek. Manapság a [[békászó sas]] és a [[hamvas rétihéja]] fordul meg a vidéken.