Wikipédia

„Theaitétosz (dialógus)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
DorganBot (vitalap | szerkesztései)
botok
99 820 szerkesztés
a képlinkek javítása, magyarítása
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
botok
247 461 szerkesztés
a három pont --> hárompont
23. sor:
A dialógus bevezetőjében Szókratész és Theodórosz találkozójáról olvashatunk, ahol Szókratész afelől érdeklődik, hogy a mai fiatalok kellő figyelmet szentelnek-e a matematikának. Theodórosz dicséretek közepette beszámolt egy különleges, tehetséges ifjúról Theaitétoszról, ezzel felkeltve Szókratész kíváncsiságát aki meghívta az ifjút egy beszélgetésre. A beszélgetés a tudás meghatározására tett kísérlettel kezdődik: Szókratész felkéri Theaitétoszt, hogy próbálja meg meghatározni, hogy mi a tudás. Theatétosz különböző meghatározásokat ad: ''„Véleményem szerint tudás mindaz, ami Theodórosztól megtanulható, a mértan és amiről az imént szó esett, s emellett a cipészmesterség, s a többi mesterember mestersége is. ez mind összesen és külön-külön nem más mint tudás.”'' <ref>Platón: Theaitétosz 146 d</ref> Szókratész azonban egyik meghatározást sem fogadta el, és egy analógia segítségével cáfolta. Ha az agyag mibenléte érdekelte volna, mondta, nevetséges lett volna az agyag különböző fajtáit felhozni válaszként, hiszen olyasvalakiről, aki nem tudja, úgy általában, hogy mi is az agyag, nem várható el, hogy tudja mi a téglavető anyaga. Ha pedig az asztalosmesterség annak a tudásában áll, hogy hogyan készítsünk dolgokat fából, Szókratésztől nem lehet elvárni, hogy tudja mi az asztalosmesterség, ha egyszer nem tudja a választ arra, hogy mi a tudás. Theaitétosz kiegészíti Szókratész példáját, s ez a magyarázat tulajdonképpen egy metodikai kitérő, melyben a két beszélgető a vizsgálódás módszerét és a definíció típusát mutatta be.
 
A Theaitétosz dialógus 147 d – 148 b közötti szakasza az eddigi ismereteink szerint az első olyan matematikai szöveghely, amely az inkommenzurabilitás elméletét tárgyalja, de egyben az első hosszabb matematikai szövegek egyike is. A dialógusban olvasható történet szerint Theodórosz eseti bizonyítását adja a √3, √5,...… √17 irracionalitásának, majd Theaitétosz ezeket a bizonyításokat általánosítja.<ref>A korabeli görög matematika főként geometriára épült, ezért a két beszélgetőtárs nem irracionális számokról beszél, hanem inkommenzurábilis, nem összemérhető számokról. Számokról azért sem lehet szó, mivel a görög matematika szám alatt a pozitív egész számokat értette.</ref> Theodórosz azt bizonyítja – egy számunkra ismeretlen eljárással – , hogy 3, 5, 17 négyzetláb területű négyzetek oldalai nem összemérhetők az 1 négyzetláb területű négyzet oldalaival. Theaitétosz a Theodórosz által felsorolt eseteket általánosítva, azt a következtetést vonta le, hogy azon négyzetek oldalai, melyeknek területe nem fejezhető ki négyzetszámmal, lineárisan nem mérhetők össze egy láb hosszúságú szakasszal, viszont négyzetesen már összemérhetők. Így kétféle szakaszról lehet szó: lineárisan összemérhetőről és négyzetesen összemérhetőről. Az ókori görög matematika így fogalmazta meg azt, hogy a négyzetszámok négyzetgyöke egész, a téglalapszámoknak nevezett számok négyzetgyöke irracionális szám.<ref>Számos matematikatörténész ezt a felfedezést nem Theaitétosznak, hanem a az egy-két generációval korábban élt [[Püthagoreusok|püthagoreus]] iskola tagjainak tulajdonítja.</ref>
 
====Szókratész bábáskodó módszerének a leírása====
82. sor:
 
== Harmadik definíció – A tudás: kifejtett igaz ==
Theaitétosz harmadik definíciója szerint: „a kifejtett igaz vélemény a tudás, míg a kifejtés nélküli kívül esik a tudáson. Amit nem lehet kifejteni, az nem megismerhető...”megismerhető…”<ref>Platón: Theaitétosz 201 d </ref> Szókratész a „megismerhető” és „megismerhetetlen ”, közti különbségre lenne kíváncsi, Theaitétosz azonban nem tudja a választ. A probléma megvilágosítsa érdekében Szókratész egy álmot mesél el. A „Szókratész álma” néven ismert elmélet a világ két különböző szintjét különíti el.: a dologi és a nyelvi szintet. A dologi és a nyelvi szinten további két-két rendet találunk: az egyszerű dolgokat, illetve nyelvi formákat és az összetett dolgokat, illetve nyelvi formákat, amelyek egymással fedésbe hozhatóak.
 
A világ elsődleges dolgai (''ta próta'') az alapelemek. Ezek az alapelemek rendelkeznek névvel, de róluk nem állítható más ezért kifejteni sem lehet őket (nincs logoszuk). Mivel nem lehet kifejteni őket következik, hogy nem megismerhetők de ez nem jelenti azt, hogy teljesen hozzáférhetetlenek mivel lehet őket érzékelni. A világ dolgai, az összetett dolgok az alapelemek összekapcsolódásából jönnek létre. Az alapelemek összekapcsolódásának neveik összekapcsolódása feleltethető meg, és éppen ez, az alapelemek neveinek az összekapcsolódása a kifejtés (''logosz''). Az összetett dolgoknak tehát kifejtésük van, és ezáltal megismerhetőek, vagy igaz véleményt lehet kialakítani belőlük. Az alapelemek és az alapelemekből létrejövő összetett dolgok viszonyát a betűk és a betűkből létrejövő komplex struktúrák viszonya példázza. A logosz tehát, mint a megismerhetőség kritériuma, nevekből álló összetett nyelvi kifejezés.
96. sor:
* Alexander Nehamas: ''Episztemé'' és ''Logosz'' Platón középső és kései filozófiájában. In. ''A formák és a tudás – Tanulmányok Platón metafizikájáról és ismeretelméletéről'' (szerk. Betegh Gábor és Böröczki Tamás), Bp., Gondolat Kiadó, 2007 ISBN 9789636930103
* ''Atlasz – Filozófia'', Bp., Athenaeum Kiadó, 1999. ISBN 9638596236
 
 
{{Portál|filozófia|}}
 
[[Kategória:Platón dialógusai]]
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Theaitétosz_(dialógus)”