Főmenü megnyitása

Módosítások

9 223 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
::d. épületek
::e. betűk, nevek
 
==A címerábrák szimbolikája==
 
Felix Cadet de Gassicourt és Du Roure de Paulin szerint (L'hermétisme dans l'art héraldique. Paris 1907) minden vallás és tudomány alapját a jelképek alkotják. Amíg azonban a jelképeket mindenki láthatja, azok értelmezése általában csak a beavatottak számára van fenntartva. Véleménye szerint ugyanez történt a heraldikával is, mert a címereket csak azok érthették meg, akik azonos értékekkel rendelkeztek. A középkor mélyreható szimbolizmusával átszőtt légkörében szerinte illogikus azt feltételezni, hogy a címereket mindenfélre jelképes ok nélkül tervezték meg, anélkül, hogy tudták volna, a jelképek mit jelentenek. Ezért szerinte a címerben látható mesteralakokat és címerképeket sem véletlenül választották ki, használatuk nemcsak a címerviselő puszta szeszélyének és képzeletének az erdeménye. Ezzel az elmélettel nem értenek egyet azok, akik szerint a heraldikának nincs jelképes alapja és csupán az általános felfogás és értelmezés eredménye.
 
Robert Viel szerint (Les origines symboliques du blason. Paris 1972) a heraldika pusztán a hősi lovagok és tornák korának visszatükröződése, amikor a küzdő felek arcát teljesen eltakarta a zárt sisak, ezért kénytelenek voltak olyan jelképeket létrehozni, melyek generációról generációra öröklődve a 13. században az első címerpajzsokká váltak. Használatuk szorosan kapcsolódott a címerviselő személyiségéhez és jelleméhez. Ezen pajzsok tehát egyfajta nyitott könyvet alkottak, melyek pontosan ki tudták fejezni a viselőjük körülményeit és természetét.
 
Pascal Gambirasio d'Asseux (La voie du blason, Lecture spirituelle des armoiries. Paris 1997) azzal érvel, hogy a címer a tulajdonosa egyfajta spirituális portréjaként szolgál, mely arra sarkall bennünket, hogy mélyedjünk el a [[leszármazás|leszármazói]] történelmében, eszményeiben és tetteiben. A [[címer]], melyet az ősi időkben az úrfi-jelöltek kaptak, olyan üres fémtábla volt, melyet tetteikkel és teljesítményeikkel tölthettek meg és válthattak élő képekké és hagyhattak az [[utód]]aikra egyfajta családi ikonként. A fiatalabb generációk ezt megőrizhetik és tisztelhetik, és így ez a leszármazók számára az identitás jelvénye, valamint a kapcsolatuk kifejezője volt.
 
Michel de Pastoureau (Figures de I'héraldique. Paris 1996) a címerek jelentőségéről szólva azt hangsúlyozza, hogy tanulmányozásuk nemcsak a címerviselő személyének a meghatározását teszi leherővé, hanem rávilágít a személyiségükre is, ami mára új címerszemlélethez vezetett, amikor igyekszünk felderíteni a színválasztás, a pajzstagolás stb. minden okát és értelmét, melyek azok törekvésein és gondolatain vagy kulturális hóbortjain alapultak, akik létrehozták vagy használták ezen heraldikai jelképeket. A címer jelképei és a viselőjükhöz kapcsolódó hírnév és képzelet, a heraldikai szimbolizmus által, mely egyszerre konkrét és költői, szorosan kapcsolódik a címerviselő személyiségéhez.
 
Nicolas Vernot az Armorial General de France számos címerének vizsgálata után (Les allusions politiques dans les armoiries comtoises enregistrées dans l’armorial général de 1696 » (“political allusions in the Franche-Comtée arms registered in the 1996 armorial”) In: Archives Héraldiques Suisses 2001, tome II.) azt hangsúlyozza, hogy kétség sem fér hozzá, hogy a címereket a viselőjük dicsősőgének növelésére hozták létre. Ez nem tipikusan egyéni jellegzetesség, mert a tanulmányozott címerek létrehozására használatba vett számos címerábrát és heraldikai motívumot nem véletlenül választották ki, hanem azok a műven szereplő családok szociális törekvéseinek kifejezésére szolgáltak. A címerek így pontos forrásaként szolgálnak minden kor kulturális ismereteinek felderítéséhez. Vernot ezért a címereket a családi identitás alapvető elemeként határozza meg, mert ezek megmutatják a család ideológiai, szakmai stb. motivációit az adott társadalom erőviszonyai között.
 
Ezért azt feltételezhetjük, hogy a címer jelképei mély szimbolizmus hatása alatt állnak. A heraldikai címerábrák kétféle hatás eredményeként jönnek létre: az adott ábra természete vagy jelentősége a valós világban, valamint a heraldikát létrehozó emberek tudatában élő képzelt értéke. Míg az elsőt a zoológia, a botanika vagy a természettudomány szempontjai szerint lehet értékelni, az utóbbi az emberi értelemben mítoszokként és hiedekmekként jelenik meg.
 
Minden címerábra szimbolikus értéke azonban az általa képviselt tulajdonságoknak köszönhetően alakul ki. Elvileg minden ábra lehet pozitív vagy negatív jellegű. Egy ágaskodó, kinyújtott mancsú oroszlán nem ugyanaz, mint a fekvő, sebesültként ábrázolt vagy csonka oroszlán. Ez nem azt jelenti, hogy az első esetben a címerviselő magasztalja az elődeit, az utóbbi pedig lebecsüli, hanem az első esetben azt jelentheti, hogy az cjmerviselő az oroszlánnal „aktív“ módon fekezi ki utódai számára a saját bátorságát és kitűnőségét, míg a második esetben az oroszlán, mint egyfajta vadásztrófea „negatív“ módon jelképezi bátorságát, mellyel legyőte az oroszlánt. Ugyanez mondható el a többi címerábráról is, a logikus megfontolások megtartásával.
 
A szimbólumok rendszeréhez tartozik az is, hogy egy adott címerábra hányszor fordul elő a pajzson, mert a számoknak is külön jelentése lehet. A különféle szimbólumok fontos szerepet töltenek be a Bibliában, különösen a Kinyilatkoztatásban, mely a legnagyobb hatást gyakorolta a középkori ikonográfiára, mely szerint Isten a világot a számok használatával teremtette meg. Órigenész és Szt. Ágoston, valamint a Bibilia glosszátorai minden számnak külön jelentést tuéajdonítottak. A középori emberekre hatással volt a geometria és az aritmetika, melyeket a trivium részeként tanítottak, miként azt Olivier Beigbeder kifejti (Lexique des Symboles. Paris1969).
 
Az 1-es egység, egyaránt kifejezi az emberi és isteni jelleget. A 2-es az ellentétek egységét fejezi ki (test és lélek stb.), míg a manicheizmuson alapuló albigens nézetekben az elletétes princípiumok (jó és rossz, férfi és nő stb.) kifejeződése, melynek egyik megjelenítése lehet a [[szembenéző]] [[helyzet]] a heraldikában. A 3-as a Szentháromság száma, melyet az egyenlőszárú háromszög fejez ki, melynek éle a heraldikában lefelé mutat és így három címerábra esetén a szokásos helyzetük kettő fent, egy lent. A 4-es a négy evangélista, a négy paradicsomi fölyó, a világ négy sarkának a száma, ha tehát a pajzson négy címerkép látható, kétféleképp rendezhetők el, keresztalakban, mely Jézus keresztjére emlékeztet vagy négyzetalakban, ami azt az óhajt jelképezi, hogy Jézus királysága a világ mind a négy sarkára kiterjedjen. Az 5-ös Dávid öt kavicsát, Jézus öt sebét, az öt érzékszervet, jelenti, melynek heraldikai ábrázolása a harántkeresztes forma. A 6-os megfelel a teremtés hat napjának. Az első három nap Isten megteremtette az élettelen dolgokat, majd a másik három napon az élőlényeket. Ennek heraldikai megfelelője a címerképek két hármas oszlopban történő ábrázolása. A 7-es az Apokalipszis fokozatainak felel meg. Mágikus szám, mely megegyezik a hét napjaival, a hét emberi életkornak, a hét kegyelemnek, szentségnek, az imádság hét kánoni órájának, a hét görög bölcsnek, a tudás hét tárgyának (trivium és quadrivium). A heraldikában a címerképek elrendezhetők a pajzs széle mentén, két hármas oszlopban, fent egy címerábrával, három sorban (2-3-2) stb. A 8-as a keresztelő utáni újjászületést jelképezi, mely a heraldikában a rámára helyezett címerképek alakjában jelenik meg. A 9-es a z angyalok három csoportjának száma, a Szentháromság háromszorosa. A heraldikában általában három oszlopba rendezett címerképekként jelenik meg. A 10-es a tízparancsolat, a száma. A heraldikában különféle csoportokban elrendezett tizes címerképekként jelenik meg (pl. 4-3-2-1). A 11-es a tízparancsolat túlhaladását, a bűnt, a jogtlanságot jelképezi, másrészt azon apostolok számának is megfelel, akik Júdás árulása után hűrk maradtak Jézushoz. Ezért a legjobban jelképezi az emberi erényeket és hibákat is. A 12-es az apostolok és Herkules, az év hónapjainak száma. A 13-as szerencsétlen szám, melyet az eredendő bűnnel hoznak összefüggésbe. A 14-es szám a Bibliában genealógiai értelmű, mert Máté evangéliuma Jézus genealógiájával kezdődik, mely 14 generációban három fázison át tart. A heraldikában általában ez a legnagyobb használatos szám. Ennél több címerkép feltüntetése vagy pajzstagolás alkalmazása a pajzson már értelmetlen, mert a jelképek túlzottan kicsivé válnak.
 
=== Lásd még===
8 761

szerkesztés