„A halál kultúrantropológiája” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
DorganBot (vitalap | szerkesztései)
a névtér javítása
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Carmina Burana (vers) –> Carmina Burana (versgyűjtemény)
20. sor:
[[Fájl:Danzas de la muerte.gif|260px|jobbra|]]
[[Fájl:Hieronymus Bosch 040.jpg|bélyegkép|150px|jobbra|A pokol képe, ahogy azt [[Hyeronimus Bosch]] látta]]
A középkori ember számára a keresztény európában a halál mindennapi tapasztalat volt. Egyrészt a gyakori járványok, a háborúk, a magas csecsemőhalandóság, a boszorkányégetések, és a mai szemmel nézve rendkívül durva büntetések (például karóba húzás, kerékbe törés stb.) által minden napi részesévé avatta a halált az emberi létezésnek. Számos hiedelem élt vagy jelent meg új köntösben a keresztény hitvilággal vegyülve. A középkorban nem emeltek díszes sírboltokat, a katedrálisok, templomok azonban temetkezőhelyként szolgálhattak, elsősorban a tehetősebbek számára. A középkorban a nagy pestis-járványok következtében egyfajta "halál-kultusz" is kialakult, aminek részei a táncoló csontvázakat élőkkel ábrázoló képek, vagy a [[Carmina Burana (versversgyűjtemény)|Carmina Burana]]-ban is többször megfogalmazott elmúlás érzése, amit zeneileg [[Carl Orff]] műve ad a leghitelesebben vissza. A középkorban az emberek rendkívül esendőnek érezték magukat és kiszolgáltatottságukat jól kifejezi az élet, mint a "siralomvölgyneként" való aposztrofálása. A középkorban az embereknek a testről vallott felfogása legfeljebb a háziállatok levágása és egyes háborús tapasztalatok során szerzett megfigyelésen alapulhatott, a [[Róma Katolikus Egyház]] az ember boncolását tiltotta. [[Leonardo da Vinci|Leonardo Da Vinci]] úttörő munkássága nyomán kezdtek el foglalkozni a halott test tanulmányozásával, ami az első lépéseket jelentette a modern orvostudomány kialakulása felé.
 
===Jelenkor===