„Adónisz” változatai közötti eltérés

Adónisz neve (a [[fönícia]]i adon annyit tesz: úr) világosan utal a mítosz keleti eredetére. Adónisz [[Tammuz]], [[Ozirisz]] és más istenalakok mintájára az ősszel meghaló és tavasszal újjászülető természetet testesíti meg. [[Ovidius]] „Átváltozások" című munkájában a [[Venus]] és Adónisz szerelméről szóló epizódba beilleszti [[Atalanta]] történetét is. A halott Adónisz siratásáról szól [[Bión]] egy költeménye s egy [[Theokritosz (költő)|Theokritosz]]-idill is. Bión költeménye szerint a könnyekből, amelyet Aphrodité a halott ifjú felett hullatott, vörös rózsák sarjadtak. [[William Shakespeare]] „Venus és Adonis" című költeménye arról szól, hogy az ifjú Adónisz makacsul kitér az istennő szerelme elől, s végül valósággal belemenekül a végzetes vadkanvadászatba. A tragikus végkifejlet ellenére a mű több helyen is Shakespeare vígjátékait idézi.

 

 

==Források==