„Első átmeneti kor” változatai közötti eltérés

A hérakleopoliszi dinasztia gyakori uralkodóváltozásoktól szenvedett, és nem kerültek ki belőle kiemelkedő királyok, bár ebben a korban is akadtak, akik megkíséreltek rendet teremteni, erre abból következtethetünk, hogy a memphiszi királyok uralmát véglegesen megdöntő IX. dinasztia alapítóját, a hérakleopoliszi [[II. Heti]]t Manethón az egyiptomi történelem egyik legkegyetlenebb tirannusának nevezi. Ennek oka valószínűleg az, hogy ő és utódai megpróbálták helyreállítnai a rombdőlt országot. II. Heti kiűzte a Delta-vidékről az ázsiai hódítókat, s fiára hagyott intelmeiben azt ajánlotta, hogy éljen békében Déllel, fordítsa figyelmét a Deltára s Egyiptom keleti határára. Hasonlóképpen mehetett végbe a déli terület újjászervezése a thébai királyok alatt, s a két uralkodóház között kellett eldőlnie a harcnak. A belső harcok homályába vesző herakleopolisi IX. és X. dinasztia alatti majd száz évig tartó megosztottságnak és polgárháborúnak a az erősebbnek bizonyult thébai dinasztia vetett véget.

 

 

A szilárdabb thébai dinasztia legfontosabb királya, sorrendben a negyedik, [[I. Mentuhotep]] (Nebhepetré, i. e. 2061-2010) volt, aki legyőzte az északi dinasztiát és újraegyesítette az országot. A háború közvetlen kiváltó okaként azt említik, hogy a hérakleiopoliszikak kirabolták Abüdosz szent városát. Az egyesítést és a központosított állami irányítás újjászervezését az öntözéses munkák egységes irányítása és szabályozása tette leginkább szükségessé, hisz az élelmiszertermelés, s ezáltal a népességnövekedés csak így volt biztosítható. I. Mentuhotep uralma alatt Egyiptom kiheverte az átmeneti kor csapásait, de ez már a [[Középbirodalom]] története.