A clavichordjátéknakklavikord-játéknak volt egy különleges tulajdonsága, mely az akkori előadók számára különösen kedveltté tette ezt a hangszert, ez pedig a remegtetés. Ha a billentyű lenyomása után az ujjat mozgatták rajta, az a billentyű túlsó végén lévő ütőket a húron oldal irányban kissé oda-vissza mozgatta, így a hang úgy szólt, mint a vonósokon a vibrato. A clavichordklavikord hangja lágy és behízelgő volt, így viszonylag színesebb előadást tett lehetővé, mint kortársai, a csembaló vagy a spinét.
Még a 18. század közepén író esztétikusok is úgy írtak róla, hogy mélabús, „''kimondhatatlanul édes szavú hangszer''”.
A clavichordklavikord a 18. század végén nagy kedveltségnek örvendett, de a 19. században kénytelen volt a diadalmasan előretörő zongorának a helyét átadni.
