„A túró” változatai közötti eltérés

egy bájt hozzáadva ,  11 évvel ezelőtt
a
a (→‎Szakralitás és profánság: Hülyeségeket beszélnek nekem. Utána néztem: ez nem freskó, hanem egy fára festett olajfestmény (oil on wood).)
Egy [[Róma|Rómához]] közeli réten [[biblia]]i témájú filmet forgatnak. Stracci, az örökké éhes nincstelen [[statiszta]] játssza a [[Jézus]]sal együtt [[keresztre feszítés|keresztre feszített]] egyik [[lator]] parányi szerepét. A férfi látogatóba érkező családjának adja aznapi élelmiszeradagját. Álruhába öltözve sikerül még egy adag ennivalót szereznie, melyet elrejt, hogy gyorsan visszacsempéssze a kölcsönvett jelmezt. Mire visszatér, a női főszereplő dédelgetett ölebe megette az eldugott ennivalót. A könnyező Straccinak azonban szerencséje van: a forgatásra látogató újságíró megveszi tőle a kutyát, mert azt hiszi, az övé. A kapott ezer lírával Stracci boldogan elrohan, és az út mentén árusító férfitól megveszi az összes túrót. Utána szalad vissza a forgatásra. A stáb többi tagja folyamatosan gúnyolja azért, hogy állandóan éhes. Amikor szerepe szerint a keresztre kötözik, az egyik női statiszta levetkőzik előtte. Mivel a készülő film sztárja azzal fenyegetőzik a [[rendező]]nek, hogy elmegy, ha nem veszik fel azonnal az ő jeleneteit, Straccinak végre lehetősége nyílik arra, hogy hozzálásson a túró elfogyasztásához. Mohó falatozása mulatságos látványossággá válik. Egyre többen gyűlnek köré, kinevetik, de a tréfa kedvéért etetni kezdik, újabb és újabb fogásokat hoznak elé. Amikor Stracci jelenetének felvételére kerül sor, a jóllakott férfi már nem tudja elmondani néhány szavas szövegét: meghal a kereszten. A rendező e szavakkal búcsúzik tőle és a nézőtől: „Szerencsétlen Stracci! Meg kellett halnia ahhoz, hogy észrevegyük, hogy élt.”
 
==Háttér-információk==
==Háttérinformációk==
===ROGOPAG===
''A túró'' eredetileg az ''Agymosás'' (1963) címmel bemutatott, négy epizódból álló összeállítás számára készült. A [[szkeccsfilm]] ötlete [[1962 a filmművészetben|1962]] februárjában született meg Roberto Amoroso [[filmproducer|producer]] fejében. A műfaj akkoriban kezdett divatba jönni, és Amoroso úgy gondolta, érdemes lenne a „[[szerzői film]]” néhány jelentős alakját felkérnie, hogy forgassanak egy-egy rövidfilmet ''Az élet szép'' címmel tervezett összeállítás számára. 3 hónappal később az egyik felkért rendező, Pier Paolo Pasolini megmutatta neki ''A túró'' című filmnovellát. Amoroso csak beleolvasott, és az volt a véleménye, hogy a szöveg „a közerkölcsöt és az egész közönséget sértő arcátlanságok halmazát tartalmazza”. A nézeteltérés nyilvánosságra került, a ''Lo Specchio'' című újság egyenesen megdicsérte Amorosót, amiért „nem áldoz milliókat arra, hogy Pasolini újabb támadást intézzen az Egyház, az olasz polgárság, a kapitalisták, az angyalok és a szentek ellen”. Amoroso októberben szerződésszegés miatt pert indított, 60 millió [[olasz líra |líra]] kártérítést követelt. Az ügy [[Alfredo Bini]] színre lépésével vett kedvező fordulatot. Bini volt Pasolini első két filmjének a producere, aki a botrányok ellenére is hitt a művész tehetségében. Az új producer átvette a produkciót, megtartotta az eredetileg felkért rendezőket is, sőt ő javasolta, hogy az alkotók vezetékneveinek (ROssellini, GOdard, PAsolini, Gregoretti) kezdőbetűiből alkossák meg a film címét.<ref>''Filmvilág'' 2000/3, 45. oldal</ref>