„V. Mikhaél bizánci császár” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
 
Trónszerzését [[Jóannész Orphanotrophosz]], IV. Mihály teljhatalmú minisztere és fivére, egy intrikus [[eunuch]]-szerzetes szervezte meg, látva fivére egyre súlyosbodó betegségét. Unokaöccsüket, az apja foglalkozásáról Kalaphatésznek („hajódugarozó”) nevezett Mikhaélt ezért örökbe fogadtatta Zóé császárnéval, aki egyúttal kaiszari rangot is adott neki. IV. Mihály halálát követően így ő örökölte meg a trónt, mint V. Mihály. Uralkodása rendkívül rövid ideig tartott: előbb nagybátyját száműzte, ami meglehetősen népszerű döntés volt, majd megpróbált megszabadulni nevelőanyjától. Amikor azonban kolostorba küldte a legitim uralkodónőt, a fővárosi klérus, hivatali nemesség és köznép összefogott ellene, és megfosztották trónjától. Mihályt megvakították, kasztrálták és kolostorba száműzték, ahol rövidesen meghalt. Halálával Zóéra és húgára, [[Theodóra bizánci császárnő|Theodórára]] szállt a trón, ám Zóé rövidesen ismét megházasodott.
 
== Utódlása ==
 
A hadjáratot személyesen vezető Mihály halálos betegen tért vissza fővárosába. A trónt eunuch fivére a családban akarta megőrizni, ezért unokaöccsüket, Mikhaél Kalaphatészt adoptáltatta Zóéval, aki egyúttal kaiszari címet is adott neki. IV. Mihály élete utolsó napját az ''Agioi Anargüroi'' (azaz az ingyen gyógyító [[Szent Kozma]] és [[Szent Damján]]) kolostorában töltötte [[1041]]. [[december 10]]-én.
 
== Külső hivatkozások ==
<references/>
*Plamen Pavlov, Jordan Janev: A bolgárok rövid története. Budapest, Cédrus Alapítvány – Napkút, 2005.
*[[Georg Ostrogorsky]]: A bizánci állam története. Budapest, Osiris, 2003. ISBN 9633893836
*Magyar István Lénárd: Bizánc a makedón dinasztia idején. In: Európa ezer éve: a középkor. (I. kötet) Szerk.: Klaniczay Gábor. Budapest, Osiris, 2005. pp. 282-288