„Protestáns pátens” változatai közötti eltérés

Jelen cikkben szeretném bemutatni azt az időszakot, amelyben az uralkodó hatalom önkényesen el akarta nyomni a protestantizmus terjedését és szabadságát.

 

Ha jól meggondoljuk, csupán alig több mint 7 hónapról van szó. De milyen 7 hónap és mi történt ez alatt? Tehetjük fel a kérdést. Ez a néhány hónap alatt az osztrák kormány többször is megpróbált halálos csapást mérni a protestáns egyházakra. Ugyan is ekkor született meg maga a Pátens, de rögtön utána a Miniszteri rendelet is napvilágot látott.

 

 

A '''pátens''' a nyílt oklevél latin nevéből (litterae patentes) származó kifejezés. Az újkortól nyílt parancsot, a végrehajtó hatalom által kibocsátott törvényerejű rendeletet jelenti.

A '''pátens''' előzményeiről tudni kell a következőket:

1849. augusztus 13-án, a magyar honvédek Világosnál letették a fegyvert a túlerőben levő cári haderő előtt. Ezt követően, az osztrák kormány ostromállapotot hirdetett a teljes Magyarországra. Az Erdéllyel való uniót semmisnek tekintették, és a két országot külön kormányzat alá rendelték Bécs fennhatósága alatt. Magyarországon a katonai kormányzó Haynau lett, a polgári kormányzó pedig Geringer.

1859. szeptember l-ig tartott a fellélegzés, mivel a császári nyílt parancs, a pátens, halálos csapást mért a protestáns egyházi és iskolai önkormányzatra.

 

Ha a pátens szövegét felbontjuk és megnézzük külön-külön az 58 pontot akkor egy igen érdekes megállapításra juthatunk: az intézkedések két különálló csoportra oszthatók. Az első csoportba tartoznak az úgynevezett előnyök, a második csoportba pedig azok amelyek konkréten a szankciókat takarják. Viszont azt is érdemes megfigyelni, hogy melyek az eredeti ötletek, mivel az úgynevezett előnyök, csupán az előző törvények megismétlése, így tulajdonképpen nem nevezhetők újító törvényeknek, hanem csupán csapdaként szolgálnak az egyszerű emberek számára.

 

Ilyen ravasz pontok például amikor azt mondják ki, hogy megengedik, hogy a zsinatok tartásánál nem kell ott legyen egy államhatósági tiszt, illetve felügyelő sem. Ezzel a ponttal az a gond, hogy hiába teszi meg a kormány ezt az engedményt, ha már előbb kimondta azt, hogy a zsinatok nem lehetnek nyilvánosak, holott a lényeg a nyilvánosságban van. Egy másik pont, ami szintén érdekes, hogy megengedik az egyházi bíróságoknak, hogy ők határozzanak a házassági ügyekben. A valóságban semmi újat nem közöl a protestáns emberrel, mivel ezt már az 1791-ben keletkezett törvény kimondja. Egy másik érdekes szemfényvesztés pedig az, hogy a király, nagy kegyesen, a határőrvidékeken élő protestánsoknak meghagyja a szabad vallásgyakorlatot. Itt azt kell észrevenni, hogy a bécsi béke megkötésekor már ezek a vidékek is a magyar korona alá tartoztak, s a szabad vallásgyakorlat tehát számukra már adott volt. Az utolsó pont pedig, amit említeni szeretnék, az a jól bevált pénzes trükk. A kormány megígérte, hogy a kerületeknek minden évben anyagi segítséget fog nyújtani az állami kincstárból. Erről pedig csak annyit mondanék kedves cikkolvasó...mézes madzag volt...amit sokan jóízűen be is kaptak.

 

A miniszteri rendelet melyet maga Thun Leó írt, tartalmában és hangnemében nézve sokkal erőteljesebb és követelőzőbb, mint maga a pátens. Thun Leó a rendelet végén úgy fogalmaz, hogy mindez csak következménye a pátensnek. Ennek ellenére ma már tudjuk, hogy valóban következmény, csak nem a pátensnek, hanem a protestáns nép ellenállásának, mely január 11-én, Debrecenben mutatta meg erejét.

 

Ugyanakkor figyelmezteti az egyházmegyéket azon kötelezettségükre, hogyha akarnak még valaha egyházmegyei gyűlést tartani, amit a kormány is elismer, akkor mihamarabb kezdjék el ők is az átszervezéseket. Itt erősíti meg Thun Leó azt, hogy egyházmegyei közgyűlést csak a szeptember 2-i miniszteri rendelet szerint szabad tartani, vagyis csak azok az egyházközségi képviselők mehetnek el a gyűlésre, akik már részvettek az átszervezésben, akik azonban nem vettek részt, és elmennek, azoknak nincs szavazati joguk.

 

A „rémuralom” azonban nem tartott sokáig, mivel mint késő tavaszi hó, percről-perce olvadozott, s május 15-én megérkezett a királyi kézirat, mely az egyházat az 1848 előtti jogállapotra helyezte vissza. Az alábbiakban ismertetem a Tájékozás tartalmát.