|
==A pátens==
Ha a pátens szövegét felbontjuk és megnézzük külön-külön azAz 58 pontot akkor egy igen érdekes megállapításra juthatunk: az intézkedésekpont két különálló csoportra oszthatók. Az első csoportba tartoznak az úgynevezett előnyök, a második csoportba pedig azok amelyek konkréten a szankciókat takarják. Viszont azt is érdemes megfigyelni, hogy melyek az eredeti ötletek, mivel az úgynevezett előnyök, csupán az előző törvények megismétlése, így tulajdonképpen nem nevezhetők újító törvényeknek, hanem csupán csapdaként szolgálnak az egyszerű emberek számára.
Ilyen ravasz pontok például amikor azt mondják ki, hogy megengedik, hogy a zsinatok tartásánál nem kell ott legyen egy államhatósági tiszt, illetve felügyelő sem. Ezzel a ponttal az a gond, hogy hiába teszi meg a kormány ezt az engedményt, ha már előbb kimondta azt, hogy a zsinatok nem lehetnek nyilvánosak, holott a lényeg a nyilvánosságban van. Egy másik pont, ami szintén érdekes, hogy megengedik az egyházi bíróságoknak, hogy ők határozzanak a házassági ügyekben. A valóságban semmi újat nem közöl a protestáns emberrel, mivel ezt már az 1791-ben keletkezett törvény kimondja. Egy másik érdekes szemfényvesztés pedig az, hogy a király, nagy kegyesen, a határőrvidékeken élő protestánsoknak meghagyja a szabad vallásgyakorlatot. Itt azt kell észrevenni, hogy a bécsi béke megkötésekor már ezek a vidékek is a magyar korona alá tartoztak, s a szabad vallásgyakorlat tehát számukra már adott volt. Az utolsó pont pedig, amit említeni szeretnék, az a jól bevált pénzes trükk. A kormány megígérte, hogy a kerületeknek minden évben anyagi segítséget fog nyújtani az állami kincstárból. Erről pedig csak annyit mondanék kedves cikkolvasó...mézes madzag volt...amit sokan jóízűen be is kaptak.
==Miniszteri rendelet==
|
