Wikipédia

„Konsztantyin Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a elüt
a elüt
16. sor:
Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg [[I. Miklós orosz cár|I. Miklós cár]] és [[Alekszandra Fjodorovna orosz cárné (1798–1860)|Sarolta porosz királyi hercegnő]] második fia, illetve nyolcadik gyermekeként jött világra [[1827]]-ben.
 
Noha ifjabb korukban még a fiúgyermekekre is női nevelők vigyáztak, Konsztantyin nagyherceg mellé már öt évesen férfi oktatót nevezett ki édesapja. A cár vágyálma az volt, hogy második fia csatlakozzék a Cári Haditengerészethez, ezért [[Fjodor Petrovics Litke]] grófot választotta a nagyherceg nevelőjeként. Litke gróf amolyan „felfedező–tudós–tengerész” volt, aki igen fialatonfiatalon körbehajózta a [[Föld]]et, és aki a tengerről szóló izgalmas történetekkel szórakoztatta tanítványát. A gróf kezdetben általános tengerészeti alapismeretekre oktatta a nagyherceget, azonban ahogy Konsztantyin Nyikolajevics idősebb lett, a matematika, a természettudományok, a navigáció és a kormányzati adminisztráció is szerepet kaptak tanóráin. A nyelvek szintúgy fontos részét képezték Konsztantyin Nyikolajevics nevelésének: az oroszon kívül még [[Francia nyelv|franciául]], [[Angol nyelv|angolul]] és [[Német nyelv|németül]] beszélt. A katonai tanulmányok mellett a nagyherceg kedvelte a zenét és a művészeteket. A rajzoláshoz való tehetsége hamar megmutatkozott; a csellózás művészetébe Ivan Seifert vezette be. [[Homérosz]] iránti rajongása késztette arra, hogy németből oroszra fordítsa le az [[Odüsszeia|Odüsszeiát]]. Litke hatására a nemrégiben megalapított Orosz Földrajzi Társaság lelkes patrónusává vált.
 
Nyolc éves korában szülei egy apró jachttal lepték meg a nagyherceget, amelyen [[Peterhof]] és [[Kronstadt]] között hajókázhatott. Pár évvel később [[németország]]itanulmányútrai tanulmányútra küldték, majd [[1836]]-ban a parancsnokságára bízták egy ''Herkules'' nevű hajót, mellyel Litke felügyelete alatt hosszabb expedícióra indult. Tizenhat évesen nevezték ki az ''Odüsszeusz'' fregatt kapitányává. Az ''Odüsszeusz'' fedélzetén behajózta a [[Finn-öböl|Finn-öblöt]] és a [[Földközi-tenger]]t is.
 
A nagyherceg életében fontos szerepet töltött be nagynénje, [[Jelena Pavlovna Romanova orosz nagyhercegné|Jelena Pavlovna nagyhercegné]]. A nagyhercegné tanulmányai során végig támogatta és bátorította unokaöccsét, ő csiszolgatta Konsztantyin Nyikolajevics irodalmi műveltségét. Jelena Pavlovna fontos szerepet töltött be a [[Romanov-ház|Romanov család]]ban és az orosz politikai életben egyaránt, [[Liberalizmus|liberális]] eszméi nagy hatással és benyomással bírtak Konsztantyin nagyhercegre. A nagyherceg hatalmas könyvtárat hozott létre, amelyben főként hajózási szakkönyvek voltak, de gyűjtötte a kortárs írók műveit is.
26. sor:
A nagyherceget így jellemezte egyik beosztottja: „''arcbőre fakó volt, haja színe inkább természetes, és a tengerpart homokjára emlékeztetett. Szeme szürke volt, álmodozó és félig zárkózott, és hatalmas, faorrnak tűnő szaglószerve megállta a helyét édesapja görögös profilja mögött''”<ref>„''His complexion was sallow, the color of his hair was rather neutral, and resembled the sand of the seashore. His eyes were gray, dreamy, and half closed and an enormous wooden looking nose took the place of his father’s Grecian outline.''”; Greg King és Penny Wilson: ''Gilded Prism''; Eurohistory, 2006; ISBN 0-9771691-4-3; 10. oldal</ref>. Alacsony termete szokatlannak minűsült a magasságukról ismert Romanovok között; ehhez párosult kiszámíthatatlan természete és gyakori barátságtalansága.
 
[[1846]]-ban Konsztantyin Nyikolajevics [[Stuttgart]]ba utazott, hoy részt vegyen testvére, [[Olga württembergi királyné|Olga Nyikolajevna nagyhercegnő]] és [[I. Károly württembergi király|Károly württembergi trónörökös herceg]] esküvőjén. A menyegzőt követően a nagyherceg továbbutazott [[Altenburg]]ba, hogy találkozzék [[Alekszandra Joszifovna Romanova orosz nagyhercegné|Alexandra szász–altenburgi hercegnővel]]. A nagyherceg és a hercegnő megismerkedését a cári szülők siettették, mert úgy vélték, Alexandra hercegnő jó hatással lesz majd fiuk ingadózóingadozó természetére. Konsztantyin Nyikolajevics első látásra beleszeretett a hercegnőbe. „''Nem tudom, mi történt velem. Teljesen kicserélődtem. Csupán egy gondolat hajt, csupán egy kép lebeg a szemeim előtt, mindig és kizárólag ő, az angyalom, a csillagom. Valóban úgy gondolom, hogy szerelmes vagyok. Mennyi ideje is ismerem? Alig néhány órája, és máris fülig beleszerettem…''”<ref>Zeepvat; 63. oldal</ref> – emlékezett meg naplójában a nagyherceg. Konsztantyin Nyikolajevics megkérte Alexandra hercegnő kezét, a hercegnő pedig igent mondott, azonban az esküvőig két évet kellett várniuk, hogy Konsztantyin nagyherceg nagykorúvá váljék.
 
Alexandra hercegnő [[1847]]. [[október 12.|október 12]]-én érkezett meg [[Oroszország]]ba. Februárban a cári család elvárásainak megfelelően áttért az [[Ortodox kereszténység|ortodox hitre]], és felvette az „Alekszandra Joszifovna” nevet. Alekszandra Joszifovna és Konsztantyin Nyikolajevics [[1848]]. [[szeptember 11.|szeptember 11]]-én kelt egybe [[Téli Palota|Téli Palotában]].
 
Házasságuk első évei boldogságban teltek. Mindketten muzikális beállítottságúak voltak, [[pavlovszk]]i és [[sztrelna]]i otthonuk számos koncert, rendezvény színhelyéül szogáltszolgált. A szentpétervári Márvány palotát nászajándékként kapták I. Miklós cártól, akárcsak Sztrelnát, mely egykoron [[Konsztantyin Pavlovics Romanov orosz nagyherceg|Konsztantyin Pavlovics nagyherceg és lengyel alkirály]] tulajdonában állt. A pavlovszki birtokot [[Mihail Pavlovics Romanov orosz nagyherceg|Mihail Pavlovics nagyherceg]] hagyta a házaspárra, a [[krím]]i Oreanda palota pedig Alekszandra Fjodorovna cárné halála után szállt rájuk.
[[Kép:Grand Duke Konstantine Nikolaievich and his family.jpg|bélyegkép|jobbra|240px|Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg családja körében]]
Konsztantyin Pavlovicsnak és Alekszandra Joszifovnának hat gyermeke született, akik jórészt Pavlovszkban és Sztrelnában nőttek fel:
43. sor:
===A hadseregben===
 
[[1849]]-ben Konsztantyin nagyherceget [[Magyarország]]ba vezényelték, hogy részt vegyen első katonai bevetésén az osztrákok oldalán, a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|magyar forradalom]] leverésében. A harctéren szerzett sikereinek elismeréseként megkapta Szent György keresztjét, egy igen magas kitüntetést. Egy évvel később a nagyherceget az Államtanács tagjává választották. [[1853]]-ban I. Miklós valóra váltotta nagy álmát fiával kapcsolatban: Konsztantyint az Orosz Haditengerészet főtengernagyává nevezte ki. Ebben a pozícióban Konsztantyin Nyikolajevics feladatai közé tartozott megreformálni a tengerészetet, és apja halála után békét kihozni egy olyan háborúból, amit Oroszország tulajdonképpen már elvesztett – a [[krími háború]]ból. Bátyja, [[II. Sándor orosz cár|II. Sándor cár]], aki továbbra is igényt tartott a nagyherceg szolgálataira, a Krímbe küldte KonsztantyintKonsztantyin Nyikolajevicset, hogy Oroszországot a lehető legjobban hozza ki a helyzetből. A nagyherceg küldetése sikerrel járt, tovább erősítve a cár a a közte fennálló jó kapcsolatot. II. Sándor cár később [[III. Napóleon]] francia császárhoz is őt küldte tárgyalni.
 
[[1857]]-ben, bátyja trónra lépése után nem sokkal Konsztantyin [[Anglia|Angliába]] és [[Franciaország]]ba utazott, hogy tanulmányozza az ottani tengerészeti állapotokat. Az angol és a francia példákon okulva tért haza azzal a céllal, hogy jelentősen megújítja a Cári Haditengerészetet. A hadihajókat felújíttatta és korszerűsíttette, számukat megnövelte. Főleg a [[balti-tenger]]i flotta erősödött meg, de jelentősen gyarapodott a [[csendes-óceán]]i hadihajók száma is. A nagyherceg egyedül a [[fekete-tenger]]i flottához nem tudott hozzányúlni, ez ugyanis a krími háború elvesztése miatt az angolok és a franciák ellenőrzése alatt állt.
59. sor:
===Lengyelország alkirályaként===
[[Kép:Konsztantyn NyikolajevicsRomanov.jpg|bélyegkép|balra|200px|Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg]]
Az orosz fennhatóság alatt álló [[Lengyelország]]ban [[1860]]–[[1861|61]] között lezajló tüntetések nagyon aggaszottákaggasztották a cárt, így egy keménykezű embert akart kinevezni Lengyelország élére. Az uralkodó öccsére, Konsztantyin Nyikolajevicsre ruházta a Lengyelország feletti hatalmat jelentő lengyel alkirályi címet. [[1862]] elején Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg és családja megérkezett [[Varsó]]ba. [[július 4.|Július 4]]-én, egy nappal azután, hogy a nagyherceg átvette főkormányzó tisztségét, egy lengyel nacionalista merényletet követett el ellene, miközben hazafelé tartott egy színházi előadásról.
 
Bár semmi baja nem esett, II. Sándor kérte, térjen haza az orosz fővárosba. A nagyherceg azonban Lengyelországban maradt, és kozák testőrökkel vette körül magát és családját. Felesége, Alekszandra nagyhercegné támogatta mindenben; a nagyherceg hatodik fia, Vjacseszlav Konsztantyinovics lengyel földön született meg. Vjacseszlav nagyherceg keresztelőjére hivatalos volt [[III. Sándor orosz cár|Alekszandr Alekszandrovics nagyherceg]], II. Sándor cár második fia és Konsztantyin Nyikolajevics unokaöccse. Alekszandr Alekszandrovics lett Vjacseszlav Konsztantyinovics keresztapja, ám Konsztantyin nagyherceg nyilvánosan megsértette unokaöccsét egy vacsora alkalmával. Konsztantyin Nyikolajevics és Alekszandr nagyherceg ettől fogva kölcsönös ellenszenvvel viseltettek egymás irányába, amely főként akkor kapott jelentőséget, mikor Alekszandr nagyherceget III. Sándor néven Oroszország cárjává koronázták.
73. sor:
===A család széthullása===
{{rquote|40%|right|Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg büszke ember volt, aki szilárdan ragaszkodott a régi, kötelességekre és felelősségre vonatkozó értékekhez, amelyekre őt és fivéreit még gyerekkorukban megtanították.|Charlotte Zeepvat<ref name=autogenerated1 />}}
Konsztantyin Nyikolajevics és Alekszandra Joszifovna kezdetben jól működő házassága az idő előrehaladtával tönkrement. Közel húsz évnyi harmónia után a család élete felfordult, mely [[1867]]-ben kezdődőttkezdődött, mikor Olga Konsztantyinovna feleségül ment [[I. György görög király]]hoz. Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg nehezen viselte el Olga nagyhercegnő elvesztését, főleg mert kisebbik leányát, az ideggyengeségben szenvedő Vera Konsztantyinovnát [[Württemberg]]be küldték. A kezelhetetlen Vera nagyhercegnőt szülei Olga Nyikolajevna württembergi királynéra bízták, akinek nem született saját gyermeke, és így édesgyermekekéntédes gyermekeként szerette unokahúgát. Vera Konsztantyinovnát sikeresen meggyógyították, ám a nagyhercegnő nem tért haza szüleihez. Németországban maradt, ahol I. Károly király és Olga királyné örökbe fogadták őt; később egy német herceggel házasodott össze.
 
[[1874]]-ben Konsztantyin nagyherceg legidősebb fiát, Nyikolaj Konsztantyinovicsot rajtakapták, amint pár értékes drágakövet próbált lelopni egy, az édesanyja szobájában található ikonról. Nyikolaj nagyherceg emellett botrányosan viselkedett, mígnem a cári család megelégelte tevékenységét, és száműzték [[Üzbegisztán]]ba. A nagyherceg amellett, hogy részt vett az üzbég főváros csatornahálózatának megtervezésében, többször is házasságra lépett, néha gyermekekkel is, és volt, hogy egyszerre két felesége is volt. A családi bajokat csak tetézte, hogy [[1879]]-ben Konsztantyin nagyherceg legfiatalabb törvényes fia, Vjacseszlav nagyherceg fiatalon meghalt agyvérzésben.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Konsztantyin_Nyikolajevics_Romanov_orosz_nagyherceg”